Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 23-24. szám · / · MIT TEGYEN AZ ÍRÓ A HÁBORÚVAL SZEMBEN?

MIT TEGYEN AZ ÍRÓ A HÁBORÚVAL SZEMBEN?
A NYUGAT ANKÉTJA
A VÁLASZOK: Zilahy Lajos

- Persze... neked mindenről ideális elképzeléseid vannak!

Nem első eset, hogy úgynevezett legkomolyabb helyekről kapom ezt a megbocsátó mosolyt. Utána mindig alapos vizsgálatnak vetem alá magam: hol van bennem, szavaimban, gondolataimban és írásaimban az a holdfényszerű idealizmus, amelyért nagy politikusaink és nagy pénzembereink olykor elnézően veregetik meg a vállamat, mintha csak azt mondanák: na jól van, nincs semmi baj, azért nem kell megijedni... egyelőre nem adunk rendőrkézre.

Ez persze nem személyes ügy, csupán azért indultam ki önmagamból, hogy jobban szemügyre vehessem ezt a kérdést. Mi írók, akik a huszadik század derekán élünk és gondolkozni próbálunk (amennyire ezt rengeteg gátlásunk megengedi), akik hivatásszerűen utánavetjük magunkat az egész emberiségben felmerülő új gondolatoknak, lassankint arról győződünk meg - és ez a meggyőződésünk napról-napra mélyebb -, hogy az emberi társadalomnak a földgolyó minden pontján igen nagy lehetőségei vannak - a jólétre. Amennyire nem látszik újszerűnek, vagy zseniálisnak ez a megállapítás, hogy ne mondjam kinyilatkoztatás, annyira alapját képezi minden olyan gondolkozásnak, amely a világ mai sorsának mélységeibe merül el.

Ez az egyszerű igazság csodálatos homályban fekszik az emberi köztudat számára. Vigasztalásnak egyelőre kevés, hogy ma már nem csupán ködös írói ábránd vagy regényes közgazdasági elképzelés és részleteinek felderítésére - akár a Georgeizmusban, akár a kommunizmusban, akár a fasizmusban, akár az amerikai technokraták mozgalmaiban, akár a csökevényes európai telepítési mozgalmakban nyilatkozzék meg - ma már bonyolult és roppant arányú expedíciók indultak meg.

Vigasztalásnak kevés, de ez a kevés vigasztalás még mindig több, mint ami a másik oldalon áll. A másik oldalon ugyanis a nagy pénzemberek, nagy politikusok és nagy katonák elszigetelt csoportja áll, akiknek hatalmi elhelyezkedésénél fogva módjukban van a gazdasági feszültség egyetlen megoldását: a háborút kierőszakolni. Ma már kétségtelen, hogy végső fokon ez az embercsoport, sokkal inkább tudatosan, mint öntudatlanul, a hadiipar szolgálatában áll. Nem mese az, hogy az amerikai szenátusnak a hadiipar megvizsgálására kiküldött bizottsága kétségtelenül megállapította, hogy a washingtoni külügyminisztérium és kereskedelmi minisztérium bizonyos ellenszolgáltatások fejében a hadiipar érdekeinek vetette alá magát. Angliában is hasonló vizsgálat indul meg és egyre jobban tisztázódik: a kormányoknál hatalmasabb erők működnek a háttérben. Holmi kofferes gyilkosságnál igazán nagyobb méretű gaztettek előkészítése olyan emberek segédletével folyik, akiket a boldogtalan és legjobbjainak tömeges kivégzésére ítélt nép valami társadalomszerkezeti üzemzavar folytán «atyai vezéreinek» tekint. Elgondolni is borzalmas, hogy ez óriás méretű gaztettek előkészítéséhez az egyházak is segédkezet nyujtanak és érthetetlen módon hiányzik belőlük az erő, hogy azzal a fegyverrel, amelyet súlyuk és szervezeteik, az emberek gondolkodására való befolyásuk jelent, lesujtsanak a halál kalmárjaira.

Ha az irodalom és benne külön-külön és személyenkint a mai író jogot tart arra, hogy az emberiség gondolkodó részének tekintsék: szembe kell szállnia azzal a rendkívül gyanus forrásból eredő megállapítással, hogy a háború szükséges rossz, elkerülhetetlen természeti jelenség. Hogy mély és rejtelmes okokból keletkezik az emberi túlszaporodás meggátlására.

Ez csak akkor volna igaz, ha minden francia vagy német, vagy külpolitikailag egymással szembeállított nép és nemzet fiában egyénenkint és személyenkint valami olyan ösztönös és dühös vágy élne az egymás kiirtására, mint például a vörös hangyákban és a termeszekben. De jól tudjuk, hogy ez nem igaz, sőt közönséges hazugság. Ember és ember között, akik a modern életlehetőségek között való elhelyezkedési vágyaikkal az egész földgolyón meglepően egyformák, ma már nincs egyéb lelki különbség, mint amit a pénzemberek, politikusok és katonák a saját önös érdekeikből szitanak.

A «tárgyilagos» gondolkodás árnyalati engedményeket tehetne ezen a megállapításon, a mai kor írójának azonban hívő léleknek kell lennie, hinni abban, hogy a világ mai sorsát olyan embertípus intézi, amelynek erkölcsisége és szelleme ellen minden vonalon könyörtelenül fel kell venni a harcot.

Szenvedélyesen kiáltanunk kell minden betűnkben ellenük: hazudtok és közönséges gyilkosok, sőt bizonyos vonatkozásban rablógyilkosok vagytok!

Nem igaz, hogy az emberi szaporodás szabályozására a modern (és a nagyipart hizlaló) technikai fegyverek tömegirtása az egyetlen eszköz. Vizsgáljuk meg előbb a születési ellenőrzés és az eugenika lehetőségeit.

Nem igaz, hogy a művelésre alkalmas földterületek és a rendelkezésünkre álló és egyre fejlődő gépek ne volnának képesek igen magas szinvonalon álló életet biztosítani a mainál sokkal nagyobb mértékű népességnek.

Ellenben igaz, - nem szabad megijednünk a demagógia vádjától - egészen közönséges és piszkoslelkű kalmárok, Basil Zacharoff és társaik intézik a háttérben a mai világpolitikát.