Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 21. szám

KŐMÜVES IMRE: VÁLASZ

A tengerbe ugrott a költő,
a hideg halak közé,
nem nézi már
a gyorsan szálló madarakat,
mikkel mámora versenyt repült.

Agya pezsgő zsarátnokát
körülfogja az óceán vize
és semmivé lesz az,
valamint a napon a jég,
s elolvadnak benn
örökül kapott, nevető szemei.

Igazi zuhanással hullt
lefelé,
kérdezték
és ő nem szóval felelt

A zárt földről
a nyilt tengerre ment,
lobogott, kialudt.