Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 19. szám · / · FIGYELŐ

Farkas Zoltán: KÉPZŐMŰVÉSZETI IRODALOM

Derkovits Gyula. Irta: Ártinger Imre. Az Ars Hungarica 6 kötete. - Megdöbbentő véget ért kiváló festőnknek, Derkovits Gyulának életével és művészetével foglalkozni nem könnyű feladat. Állandó harcban állott úgyszólván mindenkivel, akivel érintkezésbe jutott. Fölötte exaltált ember volt, aki néha még barátaiban is ellenséget látott, ami nem is volt csoda, mert a sors nagyon igazságtalanul és keményen bánt vele. Legjobb műveit szerette elrejtegetni, nem bízott abban, hogy azt, amit valósággal szívéből szakított ki, mások is úgy megbecsülik, mint ő maga. Nehéz munka volt összeállítani munkásságának legjava eredményeit s ha ez sikerült, nem volt könnyű az embert és művét egymáshoz kapcsolva megérteni.

Ártinger Imre, aki már Egry Józsefről írt tanulmányával is bebizonyította, hogy egy művész lelkének és művének összefüggéseit finom elemzéssel tudja feltárni, Derkovitsról írt essayjában valóságos mintaképét adja annak, hogy miképpen kell a képzőművészeti írónak egy bonyolult művészlélek kialakulásának történet megrajzolni és hogyan kell megérteni olyan, önnönmagával is vívódó tevékenységet, amely hosszas vajúdás után, fájdalmas szenvedések zavaros világából, minden feltételezettség felett álló lelki megtisztuláshoz: időtlen művészi értékekhez vezet.

Ártinger kitünően szemlélteti azt az állandó tragikus feszültséget, mely Derkovitsot ellenállhatatlan kényszerrel gyötörte, majd azt a megváltó feloldódást, mely munkássága utolsó éveinek borongósan boldog lírájában csnedült ki. Meg tud győzni arról, hogy Derkovits művészete valóban az élet és halál szédülete, amelyben véges és örök egymásba örvénylik, mert megízlelte az élet minden ízét és végül túllátott rajta, átpillantott a végtelenségbe és összeomlott benne.

Nemsokára megnyílik az a kiállítás, mely Derkovits művét az elé a közönség elé állítja, mely olyan kevéssel jutalmazta új festészetünknek ezt az egyik legkiemelkedőbb alakját. Meg vagyunk róla győződve, hogy az igazságszolgáltatás nem fog elmaradni és örömmel üdvözöljük ezt a tanulmányt, mert az első és szinte döntő jelentőségű megnyilvánulása ennek a kései igazságszolgáltatásnak.

A könyv. Irta: Róvó Aladár. - A szerző elevenen, vonzóan ismerteti a könyv őstörténetét és fejlődését. Még pedig olyan szépen kiállított könyvben, mely minden vonatkozásban a legjobb európai színvonalon áll. Betűi, nyomása, papírja elsőrangúak, illusztrációi szépek. Különösen feltünő, hogy új eljárással az autotipiákat és többszínnyomású képeket is a szöveg érdes papírjára nyomja, ami által mellőzhetővé vált a külön műnyomó papír használata és így az egész kiadvány teljesen egységes karaktert nyert, akárcsak azok a régi könyvek, melyek elejétől végig önfeláldozó, művészi kézimunka eredményei voltak. Róvó Aladár műve mindenképpen alkalmas arra, hogy közönségünket a szép könyv szeretetére szoktassa, de egyszersmind figyelmeztetésül szolgálhat kiadóinknak, hogy a mai sokszor selejtesen kiállított könyvek áradatában művészibb értékű munkára is rászánják magukat.

A modern fotoművészet. Irta és illusztrálta: Hevesy Iván. - Az európai képzőművészet új áramlatainak megértője és elemzője Hevesy Iván ebben a könyvében mindenkinek művészetével, a fényképezéssel foglalkozik. Azzal a kifejezési eszközzel, amely a művészi alakítás képességeivel nem rendelkező, de mégis művészi hajlandóságú embernek - persze meglehetősen szűk korlátok között - némi módot ád arra, hogy az alakítás örömét valamiképpen élvezhesse. Hevesy arra törekszik, hogy a művészet utánozgatásából saját önálló útjára vezesse a fényképezést, mert ennek igen sok olyan önálló lehetősége van, melyet eddig nem vett észre és inkább idegen útakon járt. Élesen elkülöníti egymástól a festői és fotografikus látást, hogy megteremtse a tiszta fénykép esztétikáját. De mégis éreznünk kell, hogy az új tárgyilagosságnak előbb a festészetben érvényesült elvei nélkül, ez az új fényképesztétika nem született volna meg. És ez nem is lehet másképpen, eddig is úgy volt, hogy a fénykép mint jelentőségben sokkal, de sokkal hátrább következő, de nagyjából ugyanazon tárgyi tartalommal foglalkozó kifejezési mód, a szabadabbat és gazdagabbat követte. Hevesy elméleti fejtegetéseit sok hasznos gyakorlati tanáccsal egészíti ki és választékos, önmagakészítette fényképekkel illusztrálja. Könyvét haszonnal forgathatja mindenki, aki a mechanikus fényképezés sivár unalmán túl szeretne jutni.