Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 12-13. szám · / · FIGYELŐ · / · KÉPZŐMŰVÉSZET

Farkas Zoltán: KÉPZŐMŰVÉSZETI IRODALOM

A Magyarországi érem- és plakettművészet. A Magyar Éremkedvelők Egyesülete a magyar érem és plakett történetéről ötszáztizenhárom szöveg- és hatvan műmellékletoldalon hatalmas terjedelmű folióalakú, németnyelvű, gyönyörű díszmunkát adott ki, mely az összes Magyarországon készült éremeket és plaketteket és magyar művészek külföldön készült enémű műveit is felöleli.

A mű két részre oszlik. A forradalom előtti érmek történetét Huszár Lajos írta meg. (Ez az időszak II. Ulászlóval kezdődik. Művészei évszázadokon át németek, csak a magyar megújhodás korában jelentkeznek magyarok is. Tetőpontján a XVIII. század első felében, a Szent György-érmek korában állott.) Huszár régi érmeink kiváló tudósa, elsőrangó munkát végzett, megállapításai kétségtelen tudományos igazságok.

A forradalom utáni érem és plakett történetével Procopius Béla foglalkozik és katalogizálja az akkori összes, ismert magyar érmeket. Még pedig ábécé rendbe szedett művészek szerint, akiknek életrajzát is közli. Bámulatos szorgalommal végezte munkáját, de értékítéleteivel gyakran ellentmondást ébreszt.

(Például kétségtelen, hogy a mai magyar plakett megteremtője és legkíválóbb mestere Beck Ö. Fülöp. Vele szemben Procopius tévesen túlbecsüli Telcs munkásságát, aki inkább mint tanár és nem mint önálló alkotó válik ki.)

Aki gondosan végigszemléli a nemcsak nekünk, hanem épen úgy a külföldnek is szánt munkát, örülni fog annak, hogy Beck Ö. Fülöp, Fémes-Beck Vilmos, Ferenczy Béni, Madarassy Walter, Murányi, Reményi József, Pátzay Pál érem- és plakettművészetével olyan magaslatra jutottunk, mely európai viszonylatban is a legkiválóbb teljesítmények közé tartozik.

Az Éremkedvelők Egyesületét, de a két szerzőt is a legteljesebb elismerés illeti ezért a nagy fáradsággal, nagy anyagi áldozattal készült kitűnő munkáért, mely olyan szép külső formában jelent meg, hogy a legkülönb hasonló külföldi kiadványokkal is felveszi a versenyt.

A Petrovics Elek emlékkönyv. A Szépművészeti Múzeum barátai és tisztviselői Petrovics Elek jubilieumára igen szépen kiállított emlékkönyvet adtak ki, melybe a múzeum volt és jelenlegi tisztviselői írtak cikkeket tudományos munkásságuk köréből. A dolgozatok közül nyilván azok állanak hozzánk és a múzeumhoz is legközelebb, amelyek magyarországi anyaggal foglalkoznak. Legjelentékenyebbnek dr. Hoffmann Edithnek értekezését tartjuk, mely a Delhaes-hagyatéknak egyik érdekes kincsét, egy Biblia Pauperumot ismertet és arra a megállapításra jut, hogy az az egyik legkorábbi és kétségkívül a legszebb Biblia Pauperum kézirat.

De értékesek a többi cikkek is, melyek közül Hekler Antal, Meller Simon, Gombosi György, Péter András, Pigler Andor, Wilde János és gróf Zichy István dolgozataira utalunk.

Mindegyik értekezés idegennyelvű fordításban is olvasható és ekképen az emlékkönyv arra is szolgál, hogy a múzeum tudományos munkáját a külfölddel megismertesse. Gazdag képanyagot is tartalmaz, sőt közli a Petrovics-éra alatt szerzett műtárgyak legkiválóbbjainak reprodukcióját is.

Egy hadifestő emlékei. Jeles rajzolónk és festőnk, Zádor István súlyos harctéri sebesülése után a sajtóhadiszálláson kapott beosztást és mint hadifestő, végigrajzolta a világháborút. Páratlanul szorgalmas tevékenységet fejtett ki, száz és száz rajzot készített a háborús eseményekről, a vezetőkről, a hadszínterekről. Élete e változatos és eseményekben fölötte gazdag koráról naplót vezetett. Ennek alapján megírta emlékezéseit és egy szép kötetben kétszáz rajzával díszítve kiadta. Zádor könyve a tömérdek háborús visszaemlékezés után is érdekes olvasmány. Elsősorban is egyedoldalú szempontja teszi azzá, neki az egész háború művészi élmény, mely tehetségének kifejtésére és gyakorlására adott alkalmat. De hozzájárul érdekességéhez az is, hogy a jeles rajzoló kellemes és ügyes elbeszélő, aki egyszerűen, minden hivalkodás nélkül, gyakran vonzóan száraz humorral mondja el viselt dolgait. Rajzai pedig gazdagon számolnak be arról, mint alakítja át művészetté élményeit.