Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 9. szám · / · FIGYELŐ · / · DISPUTA

Schöpflin Aladár: BRÓDY SÁNDOR HITBUZGÓ VÉDŐI

Igen tisztelt Szerkesztő Úr!

Olvasom az ujságokban, hogy milyen furcsa ügy keletkezett Komlós Aladár egy tanulmánya körül, melyet Bródy Sándorról tett közzé egy lapban. Állítólag Bródy hozzátartozói sérelmesnek tartják a tanulmány egyes passzusait és akciót kezdtek befolyásos urak bevonásával Komlós Aladár ellen. Nemcsak pert akarnak indítani ellene a bíróság előtt, hanem abban az irányban is közbelépnek, hogy Komlós, mint a zsidó gimnázium tanára ellen is bizonyos rendszabályokat léptessen életbe az iskola fentartó hatósága. Ez az eset, ha igaz, olyan sajátságosan jellemzi napjaink szellemi levegőjét és e mellett olyan fontos elvi kérdéseket is érint, hogy nézetem szerint a Nyugatnak is foglalkoznia kell vele.

Komlós írói arcképet akart rajzolni Bródy Sándorról, részletesen feldolgozza és értékeli írói munkásságát s közben az arckép teljessége kedvéért belevonja fejtegetéseibe Bródy emberi lényének bizonyos vonásait. Erre feltétlen joga van, akár olyan vonásokat használ fel, amelyek szépítik az arcképet, akár olyanokat, amelyek nem szépítik. Bródy Sándor esetében ez nemcsak jog, hanem szükségesség is, mert az ő pályáját, írói művét, az irodalomra való hatását lehetetlen megérteni személyének ismerete nélkül. Nem igen van magyar író, akinek emberi jótulajdonságai és gyöngéi olyan érezhető, sőt szemmellátható módon formálták volna írói munkáját s aki épen személyével annyira hatott volna - nem mindig kedvezően kora irodalmi atmoszférájára. És a családtagoknak tűrniök kell az erre vonatkozó kritikát, akár jól esik nekik, akár nem. A közszereplő ember életrajza nem olyan teljes mértékben a saját tulajdona, még kevésbé hátramaradt családtagjaié, mint a magánemberé. Ez lehet kellemetlen, sértheti az utódok kegyeletét, de nem ad jogot, hogy modern Hamletekként bosszút követeljenek.

Bródy Sándor is írt élő és halott emberekről és bizony bőségesen élt azzal a szabadsággal, melyet most fiai meg akarnak tagadni Komlós Aladártól. Miket megírnak őszinte életrajzírók Bródynál nagyobb emberekről is! Írót és embert lehetetlen különválasztani egymástól és egyáltalán nincs megvonva az a határvonal, nem is vonható meg, ameddig az életrajzírónak el szabad menni a személy érintésében.

Ezek olyan alapelvei az irodalomnak, hogy beszélni sem volna szabad róluk. Hunyady Sándor, aki ugyancsak fia Bródy Sándornak, hirlapi felszólalásában szintén ezen az egyedül korrekt álláspontra állott s őt bizonyára nem lehet kegyeletlenséggel vádolni. Komlósnak lehet, hogy nincs mindenben igaza, amit tanulmányában mond. Sok ponton én is kelleténél ridegebbnek találom a hangját, melyen Bródyról szól. De hogy írói szándékkal és írói módszerekkel nyúlt Bródyhoz, hogy nem pamfletet írt, hanem essayt, az bizonyos. Ha tévedett, tévedéseire is joga volt.

Még furcsább az, ha igaz, hogy a zsidó hitközséget is bele akarják vonni, mint Komlós tanár felettes hatóságát, ebbe a dologba. Polgári állásában bántani valakit ez állásától független irodalmi tényeért, olyan antiliberális valami, amit fel sem lehet tételezni komoly hitközségi emberről. Zsidó felekezeti ügyet akarnak csinálni Bródy Sándorból? Nem veszik észre, milyen lovat adnának ezzel minden antiszemitizmus alá?

Soraim közléseért köszönetet mondva maradok tisztelettel

Schöpflin Aladár