Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 5. szám

ISMERETLEN MAGYAR KÖLTŐK III.: MARGUE-RITA

Önök életrajzi adatokat kérnek a vershez. Hát van életrajza egy asszonynak, kit férjhez löktek, mert utána még két leány következik?

Születtem, anélkül, hogy tudtam volna, minek. Iskolába jártam, s tömték a fejem csomó undok tantárggyal. Szemtelenségemért és mert nagyszájú voltam, okos leány hírében állottam. Férjhez adtak egy textileshez, no és most be van töltve az életem. Sohasem elegyedtem asszonyi pletykába, cselédet senkinek sem ajánlottam. Hangosan gondolkozom, amitől sok az ellenségem, de ez sok élvezettel jár. A nők három legnagyobb gyönyörűsége meg van tagadva tőlem: nem vagyok kleptomániás, temperamentumos vagyok, de nincs kiért és nem vagyok nagylelkű. Írtam, jobban mondva sírtam vagy 30 verset vágyódásokkal, óhajokkal, sóhajokkal, jó bajokkal tele, ha előveszem azokat, látom, mily üres az életem. Ti férfiak, kiktől gyerekkoromban féltem, kiket süldő leánykoromban szerettem és most asszonykorban megvetek, nektek ajánlom soha meg nem jelenő verseimet azzal, hogy életemből rossz melodrámát csináltatok.

Első versemet megmutatom önöknek, melyet tréfából földrajztanáromhoz írtam. A lyceum 8-ik osztályába jártam, első padban ültem. A tanár úr roppant unalmasan beszél Nyugat-India hegyláncairól, egyszerre megakad szeme lábaimon (csinosak, természetes) és akadozni kezd. Ekkor született meg, vagy leányosan «fogamzott meg» agyamban a mellékelt vers és elküldtem neki névtelenül. Másnap a tanár úr új nyakkendővel jött el, járta a padsorokat, elsőízben manikűrözött újjaival a padokat érintve. De sosem tudta meg, hogy én voltam.

(Budapest)

 

TE HOZZÁD!