Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 5. szám · / · ISMERETLEN MAGYAR KÖLTŐK III.: VARGA TIVADAR

ISMERETLEN MAGYAR KÖLTŐK III.: VARGA TIVADAR
LEHULLOTT MÁR...

Lehullott már az a csillag,
melyik ott fenn égett...
A sok közül egy. S a többi
utána sem nézett.

Én is hullok, bucsut intek
tavasz, nyár, ősz, télnek;
nem fog visszahivni senki,
utánam se néznek.

pázsit zöldjén fürge lábbal
huncut kánkánt járni,
elnyílt gyermekláncfű pelyhét
böggyenőbe rázni.

Visszamennék simogatni
barna lónak hátát,
hozzáértőn felpeckelni
fogvizitre száját...

Visszamenni nem lehet már...
nincs is aki várna...
hej pedig de visszamennék
egy szájcsókolásra.

Visszamennék, pacsirtaszót,
pipacsot keresni,
bókolgató kalászerdőt
nyalábra ölelni,

komoly ökrök szarvát fogni
s «gyü te ne»-t kiáltni,
pattogóssal levegőből
karikákat vágni.

Visszamennék, nem lehet már,
mélyre szállt a görbe,
belehajlik valahol egy
nedves sirgödörbe.

Várnak is már odaátról
egy szájcsókolásra,
s felölel majd az Uristen
az ég tornácára.