Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 4. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK

Fülep Lajos: A FILOZÓFIA KIS TÜKRE
Halasy-Nagy József könyve

A tudomány népszerűsítő irodalmában a filozófiai sajátos szerepet tölt be: a többi ágazat, matematika, természettudomány, sőt történelem, filológia, független attól, hogy művelőin kívül vannak-e, akik értik, elfogadják vagy ellenzik, míg a filozófiára nézve ez életkérdés. Hogy közömbös vagy ellenséges környezetben semmilyen tudomány se virulhat, az természetes, de ez a fajta függés az anyagi föltételek s a tudomány-politika, közművelődés stb. körébe vág; ha állam, társadalom, vagy magánosok nem állítanak laboratóriumokat, nem folyhat bennük kutató munka, de hogy ez a munka mit eredményez, a kívülállók természettudományos műveltségének foka nem befolyásolja se jó, se rossz értelemben. A filozófiában viszont nem külső, hanem immanens mozzanat az, hogy légkörre, visszhangra, szellemi áramlatra, vitára, egyszóval éltető szellemi környezetre van szüksége. Már fogalmait is a filozófia nem úgy teremti, hanem fölleli abban a filozófiaelőtti szellemi világban, melyben élünk - érvényüket fönntartja vagy elveti, körüket bővíti vagy szűkíti, jelentésüket tisztázza, s ami a fő, rendszerbe foglalja, mindez a dialektikus művelet a szellemi élet olyan ős-rétegéből kiindulva, mely maga még nem filozófia, de föltétele neki. S másrészről ezért nem közömbös ránézve önön hatása és kihatása se: amire hat, az egyben forrása is neki, s ennek áramlásával és változásával együtt jár önön változása is. Mintahogy vannak korok, amikor lehetetlen tragédiát írni, úgy vannak, amikor lehetetlen valamilyen fajta filozófiát, pl. metafizikát csinálni; s ha a filozófiában föltámad valamilyen irányzat vágya és ösztöne, nyomban igyekszik számára a megfelelő szellemi környezetet is megteremteni, mely továbbfejlődését táplálja. A babiloni csillagászat és Galilei csillagászata közt koránt sincs olyan különbség, mint koruk filozófiája közt - mert a filozófia az egész közszellemmel, gondolkozással, világnézettel változik a szakemberek munkája mellett.

A filozófia ezért mindig ápolta, sőt kereste a közzel való kapcsolatot. Művelőjének örök típusa az utcákon és tereken vitatkozó, eszméket terjesztő és kereső, fogalmakat hangosan tisztázó és végig-gondoló Sokrates: a filozófia dialektikus életének, a népszerűből tudományt formáló és viszont a tudományt népszerűsítő dialektikának eleven szimbóluma. Azóta is minden nagy filozófus igyekezett népszerűsíteni eszméit és tanait, s nehezebben hozzáférhető, esoterikus művei mellett írt a köz számára könnyebb, fölvilágosító műveket, ösztönszerűleg is érezve, hogy tanai nemcsak adnak, de kaphatnak is: éltető szellemi áramlást. A szakemberek filozófusa, Kant, nem átallotta a szakmán kívül álló laikusokkal leveleket váltani filozófiai kérdésekről s ez a körülmény mindennél jobban tanusítja a kanti filozófia izgató aktualitását és elevenségét a maga korában. (Ma ilyenfajta levelezés vagy Kierkegaard utcai vitái alig képzelhetők el.)

A mult században a filozófia is mindinkább elkülönült, szaktudomány módjára rendezkedett be, ebben azonban legalább is ugyanannyi része van a másik tényezőnek, a korszellem filozófiai érdeklődése elapadásának. Ehez képest megújulásának is kettős a föltétele: nagy filozófusok művein át szakjuk szellemének megéledése mellett maguk vagy híveik írta népszerű műveken át a közszellem filozófiai eszméletének megéledése.

Jó szolgálatot tehet nálunk ezen a téren Halasy-Nagy József most megjelent könyve: A filozófia kis tükre. Amit általában mondtunk, fokozottabban talál a filozófiai érdeklődésnek és műveltségnek még mindig annyira híjával levő magyar szellemi életre. E hiány arányában fontos nálunk a filozófiai gondolkodásra nevelés, a filozófia megtisztító és megvilágosító eszmevilágának meghonosítása, mely nélkül a szellemi élet csonka és béna. A filozófiába bevezetés és reánevelés kényes és nehéz föladatának kitünően megfelel ez a kis könyv. Céljául éppen azt tűzi ki, amiről szóltunk: «megmutatni, hogy a filozófiához mindenkinek van köze». Ilyen bevezető műnél kettő a főbenjáró dolog: hogy jó filozófiába és jól vezessen be - mert jó filozófiába is lehet rosszul bevezetni és viszont. Az általában való bevezetés mellett elkerülhetetlen a valamilyen filozófiába való bevezetés, a színvallás; ez dönti el, hogy valóban filozófussal van-e dolgunk, vagy csak tolmáccsal; s az állásfoglalás nem eshet meg egyszerűen válogatás és kiválasztás révén, a filozófus személyében és élményében kell gyökereznie. E kis könyv alapelemeiben és irányzatában találkozik a kettő: az eszmei színvonal s az élményszerűség. Irányzata az idealizmusé, de abban a tágultabb értelemben, mely kellő kritikával méltányolni tudja a filozófiai realizmus következményeit, tehát up to date. Előadásának módszere eredetien és szerencsésen elüt a szokottól: az ilyen bevezetések elején a filozófia mivoltát taglaló hagyományos elvont fogalmi elemzések helyett a laikust leginkább izgató mozzanatból, a filozófus személyéből kiindulva könnyed kézzel fölvázolja a filozófus szellemi hazáját, melyben az olvasó élő személlyel járva együtt, úgy honosodik meg, hogy észre se veszi. Igy megoldva a legnehezebb föladatot, a levegőben lógás helyett az elhelyezését, a többi már szinte magától folyik, mint gombolyagról a fonál - a labirintusban, hogy visszavezessen a bejárathoz, mely egyúttal a kijárat is, a filozófushoz, illetőleg most már a filozófusokhoz, szabadon kitáruló világaik sokféleségéhez, műveikből ízelítőül és kedvcsinálóul szemelvényekkel tovább édesgetve az olvasót.