Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 2. szám · / · FIGYELŐ

Kardos László: BERCZELI A. KÁROLY KÉT DRÁMÁJA
Fiatalok; Tigrisek - Prometheus-kiadás - Szeged

l. Drámában igazán nem vagyunk elkényeztetve. Mielőtt felvágnám a két igényes külsejű kötetet, máris meg vagyok fogva. A puszta tény hogy e darabok könyvalakban jelentek meg, s nem színpadon látom őket, titkos jóreménységgel fölt el. A szerző neve is szimpatikus irodalmi emlékeket kelt, s hálás vagyok az újszerű műfajmegjelölésért is: az első dráma, a Fiatalok, «keserűjáték», a második, a Tigrisek, «tragiko-burleszk». Buday Györgynek a fedőlapokat ékesítő fametszetei is megerősítenek a kedves hitben, hogy olyan drámai művekkel lesz dolgom, amelyek a bátor tartalom vagy az originális forma korszerűtlenül becses koloncával nem juthattak el a szokványos, hétpróbás darabokra váró színpadokig.

2. Nagyjából így is van a dolog. A gondolat is bátor, s a forma sem avas. A Fiatalok az öregek hadállásait ostromló kemény szatíra. Alapgondolata - amely az állástalan fiatalság ezreinek nyomorult tengődése idején szubjektív-szatirikus, művészi túlzásként könnyen elfogadható - az, hogy modern társadalmunk az öregek és fiatalok ridegen szétárkolt kasztjára oszlik, az öregekére, akik mohón és gonoszul zsebelnek be pénzt, hírt és szerelmet, s a fiatalokéra, akik öröm és remény nélkül vegetálnak az éhhalálig. A tételnek már ez alapvázából is tiszteletreméltó morális és politikai bátorság sugárzik, még több a részletekből. A Tigrisek, a «tragiko-burleszk», ugyancsak merész írás. Pacifista; az ember vadállati természetét torzítja föl, amelynek egyelőre még úgy kell a másik ember kiontott vére és halálsikolya, mint a víz meg a levegő. Pacifista írás, tehát e pillanatban, amikor fél-Európa egy új és könyörtelen militarizmus kamasz-mámorában ég, bátor tett.

3. Berczeli A. Károly drámái formában sem futnak szokott síneken. Mindkét darabban irreális mozzanatok vannak, s szerkezetük nem azzal az elúnt olajos technikával forog. Az irreális mozzanat kiváltkép az első darabban hatásos: egy ellen-Voronoff pillanatok alatt aggokká injekciózza a fiatalokat, aggokká, akik gyötrelmes ifjúságukat, mint valami poklos bőrt elhányva, boldogan kiáltanak föl: «Előttünk a jövő!» A Tigrisek-ben a mai ember úgy szerepel, mint egy jövendő, tökéletesebb emberfajtának ketrecekbe zárt állatsereglete, kései példányok, akikről a kényes utód még azt sem akarja elhinni, hogy az ő tulajdon ősei. Borzongva s gyanakodva nézi őket, mint mi a majmokat... A megszokott drámai alakítást itt nem találjuk. A régi értelmű cselekvényfejlesztés, a rugóra járó akciófordulat, a hatásosan kigömbölyített jelenetvég nem kenyere ennek az írónak. Szóval...

4. Szóval az Új Drámaírót ünnepelhetném a két érdekes játék szerzőjében, ha erkölcsi-politikai bátorság s a forma-divattal való elszánt szakítás már a nagy írót jelentené. Persze nem jelenti. Berczeliben meg kell becsülni az erős kritikai, analitikus látást, ellenzékies forma-ötleteit s nemes dacú divat-ellenességét, de nem hunyhatunk szemet sok gyöngéje előtt sem. Drámái nemcsak a régi kaptára nincsenek organizálva, de sehogyan sincsenek. Szervezetlenek, elfolyók. A jelenetek sokszor önmagukat ismétlik, mozgásuk valami merőben drámaiatlan egy-helyben-topogás. A dialógus kackiás és villamos, cinikus és ördögi akar lenni, de nincs valódi feszültsége. Gyakran a kabaré olcsóbb hangjait halljuk. A zsurnalizmus levegőjét is érezzük itt-ott. Nincs meg e fiatal íróban az érett szatirikusok jó arányérzéke sem. A gúny kétélű fegyver. Egy kelleténél lassúbb, vagy kelleténél szélesebb mozdulat, s már a magunk vére ömlik. A mérséklet s a túlzás itt egyformán fontos... Nagy baj az is, hogy a legjobb ötletek nem magjai is egyszersmind a kilombosodó drámának. A «megöregítés» gondolata például - e ragyogó és keserű ötlet (Fiatalok, I. felv. vége) - szinte semmi kapcsolatban sincs a rákövetkező két felvonással. Az a gonosz érzésem van, hogy a két utolsó felvonás itt egyszerűen felesleges. Ami bennük a tétel szempontjából fontos, azt bele kellett (és lehetett!) volna sűríteni az első felvonásba. A Tigrisekben a szexuálisan egységes, férfi-nő emberfajta ötlete ténfereg komolyabb teendő nélkül a jelenetek között.

5. Röviden: ezek a drámák igényes és rokonszenves, de félsikerű kísérletek. Írójuk a maga útját töri, s ha többre nem is, annyira máris rákényszerít, hogy várakozó figyelemmel kísérjük minden lépését.