Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 2. szám · / · GELLÉRT OSZKÁR: FÁK

GELLÉRT OSZKÁR: FÁK
II. DICSEKVŐ GYÖKEREK

Nem csillag a hajnali harmat a fán már
Ágát megülte a dér.
A tél közelít. Vak éjjeléből
Most felfülel a gyökér.

Ez az ő ideje: Fiaim, unokáim,
Ágak, mezítelenek,
Ti lombtalanok s jaj vaksik akár én,
Ti lehúnyt rügyecske-szemek,

Most álmodjátok vissza a multnak
Minden betelt gyönyörét,
Most ráértek: duruzsoljatok! Én majd
Szomszédaim messzi körét,

Az irígy kofákat mind értesítem
És büszkén tudtul adom:
Olyan rigófütty még sose zengett
Az ő tavaszi ágaikon

Mint az enyimen. Olyan áriákat
Se dalolt még soha madár...
«S a te ágaid közt úgy hintázni
Se látott még soha nyár

Mókust.»... «S olyan vakító combra
Se kandikált még soha ősz
Gyümölcsszedő leány szoknyái
Alá.»... «És olyan erős

Fészek se épült még soha ágon
(S enélkül a többi mit ér?)
Hogy jöhet a fagy letépni s betemetni,
De feledni: nincs az a tél!»