Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 24. szám · / · FIGYELŐ · / · SZABÓ LŐRINC: STEFAN GEORGE
Ez a könyv féltudományos és egészen népszerű stílusban a házasság problémáival foglalkozik, jó-e vajjon a házasság? és erkölcsös-e? miért nem? kinek rossz? mit tud a történelem? mivé fejlődhetik a jövőben? Csupa izgató probléma, de az emberek az élet szükséges és praktikus kérdéseit nem igen szokták tudományos könyvek tanácsai szerint megoldani. Az új gondolatok mindenkor nagy utat tettek meg, míg a tömegek elméibe be tudtak szivárogni. Hogy ma egy kispolgár, vagy iparos helyesnek és célszerűnek tartson valamely igazságot, amit egyszer, mondjuk Schopenhauer röpített világgá, - ennek az igazságnak előbb a jó, középszerű, rossz és legrosszabb irodalmak óceánjain kellett keresztülhömpölyögnie, míg használható közhely lett belőle.
Nem tudom, vajjon nagyobb hatóereje van-e az ilyen igazságnak, ha mindjárt a maga közhellyé csiszolódott formájában kerül napvilágra? Vajjon van-e értelme annak, hogy Bertrand Russel előkelő és tudós hírnevét olyan eszmékért viszi síkra, amit nagyjából úgyis mindenki tud?
A
«Oly gyermekek, kiket anyjuk nem szeret eléggé, soványak, idegesek s néha kleptomániára hajlamosak,» - mondja kissé egyéni következtetéssel. «A nők csak azért ostobábbak a férfiaknál, mert elzárják őket a nemi felvilágosítás elől.» «A gyermekben megbénul az ösztönös tudományos érdeklődés, mert szexuális kíváncsiságára nem kap érdemleges feleletet.» «A prostitúció ösztönellenes élet, épúgy, mint a kolostori, mai állapotában nem kívánatos pálya.»
Ily merészek Russel gondolatai, s konklúzióit a józan premisszákból ily váratlan lendületek vetik föl. Stílusa általában könnyed, csevegő, s szellemes, eszméi súlytalan viccek s marónak szánt gúny villogásai közt futnak, de hangos és cinikus forradalmaskodása mellett is erősen konzervatív mentalitást árul el. Elszánt sorai mögött érezni lehet reszkető részvétét az avultnak deklarált szép régi formákért, a patriarkális jó öreg házasságért, az apaság pusztulással fenyegetett nagyszerű érzéséért. Ez utóbbi aggodalma oly sűrűn ismétlődik, hogy néha azt lehetne hinni, az egész könyv a veszélyben levő apai intézmény védelmére íródott. Russel erőteljes haraggal beszél a gonosz öregekről, akiktől minden törvényhozási s hatalmi jogot megvonna, s míg ezek ki nem halnak, az ifjúság nem várhat jobb jövőt. Nézetei hivalkodóan szabadok, mintegy megbotránkoztatásul szánva, elfogulatlan nő javára, forradalom javára, de mindez nem egészen jóhiszemű. Vallásról és papokról szokatlanul merész kritikával szól, de jóérzésünk kissé megzavarodik, amint látnunk kell, hogy jónak és észszerűnek kizárólag saját vallását tartja. Bölcs és józan ember, egy szabályos kispolgár összes okosságával; szellemes kiszólásai, s első személyben alkotott ítéletei néha kísértetesen emlékeztetnek némely rovatvezető előkelő zsurnaliszták lapos bölcselkedéseire. A középkor szentjeinek és nagy gondolkodóinak aszkétizmusában nem hajlandó egyebet látni a kicsapongásoktól tehetetlenné vált epikureista csömörénél. «A sztoikusoknak talán rossz volt az emésztésük,» - mondja, «s a Prédikátor könyvének szerzője talán nem végzett elég testmozgást, ezért hirdeti, hogy minden hiúság.» «Szent Pál nem állítja, hogy a házasság ép oly kellemes, mint a paráználkodás, de a gyöngéket megóvja a kísértéstől.» Ez Russel könyvének szellemi szintje, s ilyen a humor, mely Shaw hazájában úgylátszik elengedhetetlen. Kissé szenilis benyomást tesz nagy fecsegő kedve, elfojtott mondanivalóinak bő áradásában egyre eltér a témától s «per tangentem» kiönti minden haragját és kívánságát. Pl. nem tartozik szigoruan a tárgyra «középkori írók» többoldalnyi idézete szentek leküzdhetetlen víziszonyáról, hemzsegő tetveikről, papok ágyasairól, vérfertőzésről, számszerint felsorolt törvénytelen gyermekeikről, parázna és gyermekgyilkos apácákról stb. stb. - ugyanígy a modern amerikai ifjuság autószenvedélye sem oly lényeges tényező a házasság problémáiban, mint Russel gondolja, de ő egyformán szívesen és szélesen beszél fantasztikusan változatos témáiról.
Amit sok kitérés közben magáról a házasságról mond, abban legtöbbször igaza van, de a kérdés e lapos racionalizmus fényében nem válik fontosabbá egyéb divatos körkérdéseknél: válságban van-e a költészet? veszélyben-e a haza? hanyatlik a rövid haj divatja?
Elavult-e a házasság? s végóráit éli? Én nem tudnék erre felelni, nyilván sok minden hajlamos a változásra, s az elnyomókból esetleg elnyomottak lesznek. De hol itt a veszély a házasságra nézve? Férfi és nő valamilyen módon mindig együtt fog élni, akár szent lesz ez a közösség, akár élvezetes, akár kényszerű. Úgylátszik vannak intézmények, melyek létezésük első percétől kezdve hibásak, mégis megmaradnak, mert nincsen jobb helyettük.
A fordítás Benedek Marcell gondos és tiszta stílusú munkája.