Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 22. szám · / · FIGYELŐ

LAPSZEMLE

«Állandóan hirdetett nemzeti érzése azonban csöppet sem feszélyezi abban, hogy zsidó voltáról és érdekeltségéről is hitvallást tegyen. («Mult és Jövő». magyar zsidó költők Kiss József előtt.)

*

Célszerű és helyes megrovások egy regény stílusára vonatkozóan. («Budapesti Szemle», Bárd Oszkár Liszt című regényének ismertetése.) - Sűrűn bukkannak fel kifejezésbeli keresettségek és idegenszerűségek is. A 17 éves Lisztről ezt írja: «Tragikus férfigörcsben felhördülnek az Appassionata első akkordjai.» Hasonlókeppen keresettek a következő kifejezései is: «Sürget a belső árválkodás»; «ilyen bölcs, ilyen megkészült leánya van»; «a te tiszta, át meg átbíró szivedet»; «kivérzett ország»; «válaszolja meg őszintén, így néz ki egy meghitt otthon?» Magyarul ez így hangzanék: Mondja meg őszintén, ilyen egy meghitt otthon?

*

Jól indul-e, vagy rosszul; Komor András Nászinduló című regénye? Nem is úgy indul a történet, de jól indul, házassággal.» («Budapesti Szemle», r. r. kritikája.)

Ugyanebből a cikkből:

«A fiatalok valahogy összemelegednek és 150 lapon keresztül nem történik köztük semmi... Ez baj.»

*

Vajjon mi a lélek? Nehéz kérdés, de nehogy r. r.-től szerezzük meg rá a feleletet. (Ugyanabból a cikkből): «Lelke ugyanis sem Ernőnek, sem Vilmácskának nincs. Az asszony elméjében csak az az egy gondolat motoszkál, jól tette-e, hogy hozzáment ehhez a sem testileg, sem lelkileg nem vonzó emberhez (már most melyiknek volt mégis lelke s melyiknek nem volt?), a férfinak meg éppen nincsenek gondolatai, csak érzései, pontosan meghatározva: erotikus vágyai, amelyeknek célpontja (célpont = szintén jó kifejezés) hol a felesége, hol a nő, az a bizonyos kívánatos, szép nő... stb.»

*

Amikor a kritikus önmagáról állít ki «erkölcsi» bizonyitványt (Ugyanaz a cikk, tehát még mindig r. r.):

«És az a férfi, aki megtudva, hogy apa lett, arra gondol, hogy «ki kellene kezdeni» azzal a duzzadtszájú, ringó csipőjű leánnyal, akit az utcán látott: az ilyen emberek lehetnek valóságok, de előttünk, szerencsénkre, ismeretlenek, érthetetlenek és - érdektelenek.»

*

«A feltárt adatokból kitűnik, hogy Almási Balogh Pál orvos Széchenyit elborult kedéllyel kísérte a beszámíthatatlanság kimerítő tünetei közt Cenk helyett a döblingi magántébolydába... Itt Széchenyit gondnokság alá helyezték.» (Viszota Gyula tanulmányából, a M. Tud. Akadémia irodalomtörténeti folyóiratában.) Az idézett szakasz váratlan csattanóval végződik, mert az első mondat után az várható, hogy az elborult kedélyű orvost helyezzék gondnokság alá.