Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 22. szám

ILLYÉS GYULA: MIT REJT A TÁVOL

Mit rejt a távol,
szép hullámaival ez az alkonyi hegy s tul rajt' az a kéklő
tengeri ég, melynek partján mint a lebüvölt, hütlen előörs:
lám a kalandos képzelet is csüggedve lehull, vissza se int már...

Ünnepi népek
boldog tánca kavarg ott? Tiszta vitorlák
szántanak egy gyöngy-fodru messzi vizen? Felelj,
mit sejditsz ott, sziv, mondd, mire vágynál?

Mondd, mi ragadna, mi hiv
vonz oda túlra, ahol most mint karokba
hajlik lágyan e nap, - ki tanyáz ott?
mily rokonod, mily sose látott, vagy feledett rokonod?

Tul e hegyen három
ut kanyarog le - tudom - dus lombakkal... az egyik
mentén most kocsma világolhat már, - torkom
érzi, idézgeti máris hajdani mámorát...

Egykor lobogó
hajjal álltam e hegy tetején - emlékezem - álltam,
néztem a völgybe dalolva, ifjukoromban!
egy szép szeptember eleji estén...