Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 18. szám · / · FIGYELŐ · / · Regény és novella

Török Sophie: A KIRÁLYNŐ CSALÁDJA
Zsolt Béla regénye - Pantheon

Zsolt Béláról jogosan lehet elmondani, amit a drámaírás jeleseiről mondtak Gyulai Pálék korában: hogy igen jól érti az érdekgerjesztés művészetét. Az olvasót mindjárt az első oldalakon kellemesen frappirozza, hogy ebben a regényben nem a fiatalon trónra került angol királynő családjáról tud meg nehézkes történelmi adatokat, hanem egy legújabban kreált királyság, a szépségkirályság izgató kulisszatitkaiba nyer aprólékos beavatást.

Mint ahogy több dolgokkal e világban, úgy a szépséggel is komplikáltabban áll a dolog, mint kívülről gondolná az ember. Hogy egy szépségkirálynő hány csokrot, új ruhát kap, hány fényképezőgép kartácsrohama rohan át részletekben méltatott testén, hány zsüri reflektorába kell belepislognia, hány város fogadja bandériummal és a welszi hercegtől lefelé hány notabilitás fog vele kezet - mindezen eseményekről pontosan tájékozva van a pesti olvasó a színházi képes lapokból. Ez azonban a dolognak csak a fényesebb oldala ama bizonyos csalóka látszatok világából. A szépségkirálynő helyzete valójában minden dobszó ellenére nem mondható kellemesnek. Zsolt Béla hősnője legalábbis nem érzi sorsát irigylésreméltónak, s buzgó mamája véleménye szerint minden világszerencse-esélyét elrontja, olyan savanyú képpel eszi végig a montecarlói és biarritzi pompa-vacsorákat. A szépség önmagában még nem sex appeal, s enélkül minden szépség hiábavaló. Zsolt Béla hősnője jól meglesett típusa azoknak az életből ismert szép leányoknak, akik pompázó külsejük dacára vértelenek, sótlanok, butácskák, ügyetlenek. Lili királynő sem vágyik mondain életre, folyton bőg, szégyenli a kivágott pizsamát, nem akar aktot ülni, hanem haza szeretne menni, hogy zavartalanul tovább ábrándozhasson hites feleség szerepéről a kétszoba-konyhás polgári lakásban. A kétségbeesett mama szerint, aki pedig Lili szépségének kiaknázása céljából csődbe juttatta férje üzletét, Lili mulyaságának köszönhető, hogy a világsiker ragyogó útjából hazaérkezve fehérruhás lányok helyett csak pár kíváncsi szomszéd fogadta őket, s az aranyszóró gavallérokból pusztán egy obscurus pesti fotografus ujságíró ragadt melléjük. S míg a pesti ujságok, moziplakátok, sőt harisnya-plakátok Lili híres szépségét ordítják világgá, addig az eleven királynő egész családja dühétől és szidásaitól körülcsapkodva bőg az udvari szoba diványán és elhagyatottabb s kivertebb azoknál a ferdecipőjű boltilányoknál, akik, a szépségkirálynő extázissal csodált képét kivágva, rajzszeggel erősítik ágyuk fölé az ideált.

Ezt a kiválóan érdekes és mozgalmas témát, mely olykor kissé több és más kíváncsiságot szolgál ki, mint ami az aktualitásoktól távolálló irodalmi művek felé szokott fordulni, Zsolt Béla el nem apadó szellemességgel és gazdag fantáziával beszéli el. Jelzői, ötletei frissek, fűszeresek, talpraesettek, mondatai csattannak, mint az ostor. Zsánerfigurái, mint a «nős ember» s a vidéki zsidó-familia több alakja, pompás naturalista megfigyelőre vallanak. Az egész regény olyan, mint könnyű és vidító édes bor, melyről szinte csak utólag érezzük, hogy ereje is van.