Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 12. szám · / · Figyelő · / · Képzőművészet

Farkas Zoltán: Az Ernst-múzeum
Jubiláris kiállítása

Azok a művészeink, kik az Ernst-múzeum húsz esztendeje alatt gyüjteményes kiállításokkal szerepeltek, Ernst Lajos és Lázár Béla tiszteletére jubiláris kiállítást rendeztek műveikből.

Majdnem háromszáz műtárgy hirdeti itt a nagybányaiaktól mai napig terjedő magyar festészetnek és részben a szobrászatnak kiválóságát. Sajnos, nem mindenképen szerencsés kiválogatásban. Rippl-Rónai itt is a rövidebbet húzta és csodálatosképen élő művészeink közül is jó egynéhány nem legjava erejével látogatott el ide. De úgy, a hogyan van, mégis fölötte jelentős ez a gyüjtemény. Különösen, ha azokra a silány kiállításokra gondolunk, amelyeket a Műcsarnokban évek hosszú sora óta végig kell szenvednünk. Minden tanuvallomásnál ékesebben beszél ez a kollekció arról, hogy melyik oldalon van élő és kiváló művészet, hogy kik azok, akik ma a magyar művész nevét megérdemlik. Nem volna sok értelme annak, hogy seregszemlét tartsunk közöttük. A kiállított képeket, melyek legnagyobbrészt régi ismerőseink, szintén bajos volna egyenként szemügyre venni. De meg kell emlékezni egynéhány mély benyomásról. Így elsősorban Szinyei-Merse Pál apróméretű képeiről és vázlatairól, amelyek a mester legjobb korából valók és nagyszerű festőiségükkel igen jól egészítik ki a Szépművészeti Múzeum pompás Szinyei-anyagát. Ferenczy Károly képei is mintha kinyilatkoztatásképen hatnának. A fiatalabb festőnemzedék új képekkel nem igen tett ki magáért. Kivétel Szőnyi István, kinek nagyméretű új kompoziciója ezt a robusztuserejű művészt egy átszellemült színlátomány hatásos keretében kitűnően mutatja be.

Most pedig, amidőn az ünneplés elhangzott, volna néhány szavunk az Ernst-múzeum következő húsz esztendejéhez. Kétségtelen az, hogy az elmult évtizedben a múzeum egy kissé elzárkózott a fiatalság elől. Nem a kiállítók korára, hanem a törekvésekre gondolunk. Így történt, hogy fürgébb, de a közönséggel jóval lazább kapcsolatban álló kiállítási helyiségek kezdték magukhoz vonni a fejlődés legújabb vonalait. Némi tartózkodás kezdett megnyilvánulni a múzeum programmjában, ami bizony gyakran fölös óvatosságnak bizonyult. Ma pedig éppen legújabb művészetünk válságos órákat él. Nem elég, hogy a közönség jókora része még legértékesebb összetételében is eléggé értetlenül kezeli a legújabb megnyilatkozásokat, a hivatalos körök nyomása is mindenképen kedvezőtlen a fiatalságra. Az Ernst-múzeum induláskor és első tíz esztendejében a művészet fiatalságának zászlóhordozója volt. Azt kivánnók, hogy legyen ezentúl is az. Emlékezzék vissza néhai Andrássy Gyula gróf testamentumára, melyet a Nemzeti Szalon egyik kiállítási katalógusába írt: inkább kockáztasson meg néhány tévedést, ha e tévedések árán új és jelentékeny tehetségek kibontakozását és érvényesülését teszi lehetővé.