Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 8. szám · / · Közgazdaság · / · Ankét a magyar iparpártolásról

Ankét a magyar iparpártolásról
Kodolányi János:

A magyar ipar jelenlevő képviselői pszichológiai oldalról szeretnék megvilágítani a problémát, én gazdasági szempontból szeretném megvilágítani.

Ma este többször elhangzott az a ténymegállapítás, hogy Kossuth Lajos 1844-ben iparvédelmi egyesületet alapított és hogy nekünk is az ő nyomdokaiba kell lépnünk.

De Kossuth óta 80-100 év telt el, az ipar mai fejlődési foka, a mai gazdasági helyzet nem hasonlítható az akkorihoz.

Kossuth politikája nem is iparpártolási, hanem iparfejlesztési politika volt, amire ma, amikor Magyarországon relatíve túldimenzionált, kifejlődött ipart találunk, egyáltalán nincs szükség.

Kossuth idejében Magyarországon még nem volt kapitalista ipar, holott az már meglehetős magas fokon ki volt fejlődve az összes nyugati államokban. Természetes szükséglet volt, hogy ilyen ipart Magyarországon is megteremtsenek.

Kossuth idejében az iparban még a szabad verseny uralkodott, de ha most körülnézünk az iparban, tudjuk, hogy a szabad verseny már majdnem teljesen ki van küszöbölve. A vertikális és horizontális tröstök, kartellek és szindikátusok, melyek a piacokért a legkíméletlenebb harcokat folytatták, már nem a szabad verseny képviselői. A piacokért folytatott harc legszörnyűbb formája a világháború volt. A háború után az elnyert piacokat kénytelenek voltak magas vámmal biztosítani.

Vegyük tudomásul, hogy így ahogyan most is ülünk, mi is fel vagyunk osztva mint piac. Az egész földgömb fel van már osztva. Ha magyar iparról beszélünk, szintén nem érthetünk ezalatt 100 százalékos magyar ipart, mert ma talán egy nagy iparvállalat sem képzelhető el, ahol külföldi tőke ne volna valamilyen formában érdekelve, annyira áthálózták a nemzetközi szervezetek az egész földgömb gazdasági életét. Ez a profitért dolgozó nemzetközi kapitalista ipar szeretne expanzív piacpolitikát folytatni, ami most tulajdonképen egy ország részére sem lehetséges. Ezért úgy az angol, mint a francia és a többi országok ipara intenzív piacpolitikát kell hogy folytasson, ha külső piacot nem talál, felmerül az a kényszer, hogy belső piacot kell teremtenie.

Nézzük végig a belső piacot, mely az ipar produktumait felvehetné. Ilyen belső piac nincs. Szükséglet van, mindnyájan rongyosok vagyunk, ennivalóra, ruhára, lakásra, kórházra volna itt szükség, iskolákat kellene építeni, erdőket telepíteni, vasútakat, útakat létesíteni és így van ez mindenütt a világon, rengeteg szükséglet mutatkozik, azonban a termelés ezeket a szükségleteket kielégíteni nem tudja.