Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 2. szám · / · Vass Tamás: Élvemaradottak útja

Vass Tamás: Élvemaradottak útja [+]
Az utolsó hadgyakorlat a Bácskában
VIII.

Sógora palicsi villájában már mind ott voltak a meghivottak. Nagyrészben huszártisztek, akik az összpontosításra jöttek. Alig figyeltek a Tamás megérkezésére.

Egy százados az előbb megkerített külön lapkiadást olvasta fel, ami a trónörökös meggyilkolásáról szólt. Már részletesen le volt írva benne az esemény. Princip, a szerb orgyilkos, - maga a revolverlövés is.

Közös vélemény az volt, hogy a háború elkerülhetetlen.

Csak az a kérdés, miként fognak viselkedni az oroszok? Az oroszoktól függ, hogy szerb, vagy európai háború lesz-e belőle.

A bécsi Kriegsschulét végzett Vörös főhadnagy rögtön elő is adta a szerbek elleni felvonulás tervét.

Frissen hozta a fejében a hadiiskolából.

Beszélgettek még a lovasság várható szerepéről egy szerb háború esetén. Bírálgatták a lovasság leendő hadműveleteit s bírálataikat szakavatott véleményekkel fűszerezték.

A háziasszony is bejött. Üdvözölte a vendégeket. A nő jelenléte más irányba terelte a beszélgetést és általános társadalmi és családi témákra tértek át.

Egész este nem is volt szó többé a gyilkosságról, jó vacsora, jó bor mindent felejtet.

És mégis, mintha nyomottabb lett volna a hangulat, mint máskor szokott lenni? Úgy látszik, valami mégis rágódik a lelkeken?

Tíz órakor elköszöntek a vendégek.

Mikor Tamás elvált barátaitól, már tisztultak voltak a gondolatai. Tudta, magában meg volt róla győződve, hogy a háború elkerülhetetlen. Nem lelkesítette túlságosan a háború eljövetele. Kiverte fejéből a háború nemzeti szempontból való bírálgatását. Tisztán katonai szempontból foglalkozott vele és így szinte jól esett reá gondolnia.

Eszébe jutott katonai kötelessége. Ő tényleges tiszt, szereti hivatását és bizonyos volt benne, hogy a háborúban jól fogja teljesíteni a kötelességét.

Nehezen találta meg a lakását. Háromszor is elment a ház előtt, de nem ismert rá. Úgy tünt fel neki, mintha egészen már lenne, mint ahogy emlékezett rá. Megpróbálta a kapu kulcsát. Illett a zárba s már fent is volt a szobájában. A szoba levegője elviselhetetlenül fülledt volt. Kinyitotta az ablakot.

Azután levetkőzött, lefeküdt s hamarosan elaludt. Nyugtalanul aludt és a gyermekeiről álmodott.

 

[+] Örömmel közöljük ezt az írást. Szerzője tényleges tiszt, huszárszázados volt a háború kitörésekor. A gorodoki híres huszárroham alatt megsebesült, fogságba került s Oroszországból csak a forradalom után került haza. Férfias, őszinte és pompás írásában átéljük a háborút. Egy magyar hősi katona érzésein át új színt kap a magyar sorstragédia. M. Zs.