Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 1. szám · / · Figyelő · / · Fordítások

Török Sophie: Ex-feleség
Ursula Parrott regénye - Athenaeum

Már az első oldalon felfigyel az olvasó: valami naplószerű vallomásokat kapunk egy asszonytól, akit az ura elhagyott. S ahogy házasélete sokrétegű ingoványába bevezet, ahogy harcaikat, bánatukat és szégyenüket leírja, ezt az összekuszált életet, melyben szeszély, szenvedély, nagylelkűség és aljasság oly különös vegyületben sűrűsödik valósággá, e nagyszerűen megfigyelt és heroikus őszinteséggel elénktárt vallomás azt a látszatot kelti az olvasóban, mintha itt egy asszonyi szemszögből nézett komoly pszichológiai regényről volna szó. Holott itt csupán egy közönséges amerikai regényről van szó, mely úgy tolja maga előtt a világsikert, mint haditank az eltaposott hullákat.

E siker titkát nem érdemes kutatni, noha a magyarázat elég egyszerű. Nem biztos siker az, ha az élet minden okosságát, igazságát, problémáit és eredményeit csínosan kiállított kész csomagokban meg lehet kapni? Fáradság nélkül és mégis magas igények számára! Nem közönséges konzerv, hanem egyéni parföm, egyéni arcmasszázs, egyéni testkultúra és egyéni lelki klinika. Nem évek kínjával napvilágra gyötört önismeret, hanem pszichoanalitikus és grafológus szakgyárosoktól zárt borítékban házhoz szállított kész jellemrajz, izgató és hízelgő és oly nagyszerűen tud mindent kifejezni rólunk, amit nem is sejtettünk magunkban!

A freudizmus és pszichoanalizmus komoly tudománya nem is képzeli, mily pompás és olcsón kapható zsákmányt adott akaratlanul a könnyű műfajú irodalomnak! Mily hosszú és megalázó öngyötrődés kellett egy-egy csipet önismeret megszerzésére azelőtt! S a megszerzett formula, mely rendet teremtett belül, de amit kimondani mégis csak szégyennel és összeharapott fogakkal lehetett: e formulák ma zsúrok könnyű és pikáns frázisaiként szállnak, nem, ma már igazán nem szükséges karakterré edződnöd, hogy lelkiéleted titkaihoz hozzáférhess!

Ez a komplikált lelkiéletet élő zsúrangyal és szabad szerelmek unalmában megtisztult szorgalmas kenyérkereső nő még sok egyebet is tud odaát Amerikában. Okos és szellemes. Mély igazságokat mond az életről, könnyűt és szellemeset nemzetgazdaságról, éleselméjűt a szociológiáról és érzelmeset a háborúról. De nem ám szokványos közhelyeket, ezt igen ritkán teszi. Ragyogóan elmés apperçuket mond hajmosás közben, telefon közben, ivás közben és szerelem közben. Ma már nagyon könnyen hozzáférhetőek a komoly könyvek, nem is szólva, hogy nagyrészüket átírták könnyebb használatra. Azonfelül az ujságok technikája is szédületesen fejlődött, az ujságok igazságai mind pregnánsabbak s egyre szellemesebbek, s főleg, mind szélesebb rétegek számára hozzáférhetőek. Egyéni igazságok, különböző vinyetákkal, egyéni hajszínhez és helyszínhez kipreparálva.

Körülbelül ezeket gondolom összevissza, míg Ursula Parott regényét olvasom. Talán kissé igazságtalan vagyok hozzá, de úgy érzem, becsapott, s nemcsak engem: a komoly irodalom álarcát hordja a naivabb olvasók ezrei előtt. Ha pusztán a szórakoztató regény igényével lép fel, nem lehet eltagadni tőle, hogy e célnak kitünően megfelel. Mulatságos könyv, érdekfeszítő, valódi első kézből lopott trouvaille-okkal. És külön élvezet megfigyelni, hogy egy nő, aki ennyi okosat mond és olyan szomorúakat érez, hogy ez a szegény nő eközben mit csinál, mi mindent! Mi mindent iszik és öltözködik! Mennyi bánat éri! S milyen sótalan kis agya van szegénynek abban a gyönyörűen kiondulált fejében!