Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 23. szám

Komjáthy Aladár: Jel

A zord s gonosz világ felett a Krisztus
jajongó vére bíbor baldachinként
feszül és sír a gyászbahullott ciprus.

Görnyedt felhő takarja szemfedőként
riadt szemét az űzött csillagoknak,
az Éj elálmodta a szent verőfényt.

Homály csorog s a bűnbe rettent égi
szférák aranytól zendülő derűjét
az isten-bánat hullámzása tépi.

Vert hadsereg: holt angyalok kerengve
örvénylenek az elnémult világok
szinén. Meghalt a Háromság szerelme.

A mélybe rokkan minden. Véres este
sátrában tépi köntösét a lélek,
s te, gyűlölet, most álarcodat vesd le.

Oly ragyogón, mint fellobbanó csillag,
keresztezze a Régi s Új Világok
acélja egymást, intve: «Erre hivlak!»