Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 22. szám · / · Figyelő

Képzőművészet

Farkas Zoltán: Képkiállítások

A Nemzeti Szalon-ban nyolc festő mutatta be azt, hogy ma már nem nehéz az expresszionizmus országába kalandozni. Mert nagyon téved a tárgymutató előszava, amidőn a kiállítókról azt állítja, hogy új ösvényt törtek maguknak. Nagyon széles országút az, amelyen ők óvatosan haladnak, tízezrek tolongtak már rajta végig! És legyünk őszinték, nem is valami kényszerű szükség, valami ellenállhatatlanul magávalragadó lelki élmény sodorta a hölgyeket útjokra. Képeik legalább nem eféléről beszélnek, hanem inkább arról, hogy óvatosan tartózkodnak elődjeik illetlenkedéseitől és kispolgárias ízléssel utánozzák az úttörők művészetének külsőségeit. Egyénibb megnyilvánulás legtöbbjüktől távol áll, egyedül Lóránt Erzsébet képei árulják azt el, hogy van már valami külön és néha figyelemreméltó mondanivalója.

A Tamás-galériában Vaszkó Ödön és Barcsay Jenő képeit láttuk. Mindketten az expresszionizmus bőjtjéből jöttek. Fakó, megtört színek, suttogás, lemondás, ájtatosság. Szín- és vonalaszkézis, sok egymásmelletiség, kevés összefonódás, halk ismételgetés, megdöbbent ijedezés. Egy kissé fáradt és lemondó művészet ez, amelynek azonban vannak finom és igaz hangjai is.

Az Ernst-múzeum kiállítói között kétségtelenül Garzó Endre a legérdekesebb. A nagy termet teljesen megtöltő festményei figyelemreméltó tehetségről számolnak be. Valóban meghökkentő az a szuverén szeszély, amellyel Garzó a világot belészaggatja képzelete csapongásába. Látása kísértetiesen éles, belemarkol mélyen a jelenségek mélyébe és egy vonásukat magasra szakítja ki és nem törődik azzal, ha így a többiek szövetét ronggyá tépdesi. Sohasem durván erőltetett, mert kegyetlen felszabdalásait hűvös eleganciával csinálja, talán néha túlhűvösen, a maga dolgában teljesen biztos virtuóz hideg ügyességével. Nincsenek kapkodva ágaskodó vonal- vagy rikoltozó színhangsúlyai. Minden színe lefokozott, egy opalizáló, szürkés pasztellskála a leggyakoribb nála, vonalai pedig lágyan omló arabeszkek gyorsaságával oszlanak szét foltok ködévé. Nem éppen férfias művészet ez, nem is részegség, hanem inkább valami mérgezés hideg mámora. Tavasztalan fiatalság, amelyben nem süt a nap, hanem csak mesterséges világítás van. De ezen belül gyakran meglepő hatásokig jut el; ritka csemegéket kínál a lélek exotikájának sejtelmesen fátyolos tájairól.

Biai Föglein István emberábrázolásának robusztusságával Párizs grafikai életének szeszélyes finomkodása közé jutott. Egyelőre nem járt jól, súlyából veszített, anélkül, hogy mintaképei finomságait elérte volna. Néhol azonban sikerült fiatalos frisseséggel több erőt, mint modoros utánérzést vinni vízfestményeibe.

 

Farkas Zoltán: A Szépművészeti Múzeum grafikai kiállítása