Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 20. szám · / · Nyolc himnusz a középkori latin költészetből

Nyolc himnusz a középkori latin költészetből
SZENT AMBRUS ESTI IMÁJA
(Negyedik század)

Isten, te mindentalkotó,
egek vezére, aki dús
fénnyel ruházod a napot,
álom-malaszttal a vak éjt,

hogy oldott tagjainkat uj
munkára edzze a szünet
s fáradt velőnket és borus
aggályainkat oldja föl:

hálát a végzett nap miatt
s imát az éj elé, miként
fogadtuk, hogy majd megsegíts,
mond néked híven himnuszunk.

Te légy kit szivünk mélye áld
és hangunk harsonája zeng,
kit szomjaz minden tiszta vágy
s imád a józan értelem,
hogy, ha az éjszakák köde
homályba csukja a napot,
a hit ne tudjon ily homályt,
hit világitsa ki az éjt.

Aludni lelkünket ne hagyd;
csupán a bűn aludjon el;
s a hit hüsítse a szüzek
álmának forró gőzeit,

Levetve síkos gondokat
rólad álmodjon mély szivünk;
s föl ne riasszon az irigy
szellem csele: a rémület.

Kérjük a Fiut és Atyát
s a kettejükből áradó
lelket: hatalmas Háromegy,
vedd szárnyad alá aki kér.