Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 16. szám · / · Figyelő · / · Vers

Fenyő László: Te és ti
Nádass József versei

Nádass József versei tíz évvel ezelőtt jelentek meg a Nyugatban. Tehát fiatal költő. Azért maradt meg «fiatalnak», mert költészetének nem volt meg az átütő ereje - hogy beérkezzék? Meglehet. De ismerek olyan fiatalt is, akinek művészete vitathatatlanul átütő erejű. Beérkezett? Nem. Örök «fiatalságra» vagyunk kárhoztatva.

Nádass fiatal-költőségének első évtizede alatt szinte szabályos időközökben három kötettel jelentkezett. Tehát van benne akarat és kitartás, valami konok mag, amely versírásra kényszeríti. Ez a három kötet sokféle ingadozást, nem éppen szervesen egymásból nőtt változást mutat fel. A «Szakadj ki szó», Nádass impresszionista elindulása, elsősorban Szép Ernő próza-verseinek hatását tükrözi, innen kissé meredek átmenettel érünk versei közt a későbbi izmusok csataterére: expresszionizmus, szimultanizmus, surrealizmus, konstruktivizmus - és bizonyos, polgárpukkasztástól se ment pesszimista-irónikus lelkiség, amelyet előző könyve kapcsán emigrációsnak neveztem.

Az új kötet: Te és ti. Szerencsés cím. A «Te»-ciklus - «magánügy». Szerelmes versek. A «Ti» a Közösség iránt érzett humanista rokonszenvének kifejeződése. Ha a «Te» magánügy, vajjon a «Ti» már címénél fogva közügy? Szó sincs róla. Ha a Te és ti verseit ciklikus-beosztottságukból kiemelnők és összekevernők: «te» és «ti»-voltuktól függetlenül találnánk köztük köz- és magánügyet. Közügynek nevezem: ami versnek sikerült. A többi - magánügy.

Meghiggadt ez a költészet - s ezt épúgy korszerűnek kell neveznem ma, 1931-ben, mint ahogy 1918-21-ben a harsány formabomlasztó jelenségeknek is megvolt a maguk mély korszerűségük, csak az epigonokban bizonyultak divattá. Ma a versírás általános áramában van benne ez a meghiggadás. A meghiggadás divatja?

Nádass verseiben nyoma sincs régebbi irónikus magatartásának; pesszimizmusa is megenyhült. Rokonszenv és ellenszenv, ember és emberek, igen, emberek: humanista jellegében gazdagodott meg ez a költészet. És kompoziciós módjában lett világosabb és egyszerűbb. Néha túl egyszerű. Mintha a költő a túl-dekoráltságtól való félelmében nemcsak a díszítő-elemeket, de az alapfal egy részét is lebontaná, illetőleg fel se építené. Némelyik verse úgy hat, mintha - bármily tréfásan hangzik - csak a sorközöket írta volna meg a vers helyett. Nem mintha lebecsülnők a sorközök jelentőségét, de olyan jelentőségre még sem emelkedhetnek, hogy magát a művet pótolják.

Valamennyi - próza-vers, kis körben, de egyenletesen hullámzó - elég kultúrált, csak ritkán csikordul prózává. De kétélű ez a megtalált forma, amelybe a költő szemmelláthatólag belenyugodott. Bizonyos egység színében tünteti fel a könyvet, másrészt azonban ez az uniformizálódott verstipus kizárja minden idők minden lírájának legtermékenyebb szépséglehetőségét: a véletlent. Az olvasót nem érhetik meglepetések. Ezek a versek menetrendszerű pontossággal érnek kiindulópontjuktól a végállomásig. A véletlen csak a szókötők hibás használata és más magyartalanságok révén érvényesül.

Ezek a versek hangbeli higgadtságuk ellenére, a formakérdéseken nem túl, de innen vannak. Nem is innen. Egyszerűen megkerülik. Gőgből? Megvetésből? Óvatosságból? Ki kell mondanom: alighanem kényelemszeretetből, amely a gyöngeséggel egyértelmű. A vers indulat. Változó indulat. S a formát a versteremtő indulat szüli meg. A vers-elindulás pillanatában vajmi ritkán tudja a költő a formát, amelybe a mű bele fog öltözni, de úgy, hogy azonnyomban maga is testté válik, létét rákényszeríti a költőre: így és nem máskép. Harc és vajúdás ez. Nem úgy, mint Nádassnál, ahol minden előre el van intézve, nem olyan síma megfontoltság, unalomig-ismétlés, patent. Elképzelhető-e olyan költői lelkiség, amelynek valamennyi versbe kívánkozó indulata egyazon hullámhosszon fogható? Épolyan mammutteljesítmény, mint az a költészet, amely csak a szerelemmel, csak a vallással, csak a parasztsággal, csak a természettel, csak a proletariátussal való vonatkozásában talál kiélést.

Nádass József! Ön volt olyan forradalmár és elvetette a nagybetű használatát. (Mellesleg: 30 évet késett.) Ön volt olyan forradalmár és széttördelte a formát - izé - ez nem ön volt, ön csak elfogadta és tartósan a magáévá tette a mások által széttördelt formát. Sebaj. Most azonban mutassa meg a meg nem alkuvó bátorságát. Próbáljon kiszabadulni ebből az uniformizálódott versből, amely olyan olcsó és tartós, mint a Gutmann-féle «elszakíthatatlan» nadrág.

Önnek lírai heve és mondanivalója van.

Várjuk a verseket.