Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 14. szám · / · Figyelő · / · SZÍNHÁZ · / · Kürti Pál: Elisabeth Bergner
...S egy hét múlva visszatér, hogy elragadjon bennünket Johannájával és Rosalindájával. Az ortodox Shaw-magyarázók, kezükben az Elő-szavak Öt Könyvével, bizonyára lelnek kivetnivalót Johanna-alakításán; az ő Johannájában inkább a katholikus mint a protestáns vonások elevenek, - a sugalmakra fülelő pásztorlányka, aki dacos könnyelműséggel szereti a szépséges életet, már-már kacér a magavállalt hősiességében s inkább máglyára hág, semhogy a pacsirták szavát nélkülözze...
Végül mégis csak Shakespeare-rel nyújtotta a legnagyobb gyönyörűséget. A vígjátéki Shakespeare-szöveg (nagyobbrészt próza) humoros ékesszólása nekünk idegen világ; furfangját s perspektíváját mi csak közvetve bírjuk élvezni. Az ilyen szöveg mintegy kivirágzik s megduzzad a Bergner lazító, tágító, hézagokon átkandikáló játékától, apró kedvenc indulatszavai, sallangjai, mik másfajta szövegnél olykor zavarnak, itt pezsdítő hatásúak. És így Rosalindájának kamaszos bája, röpke figurázása zavartalan derűbe ringatta a nézőteret...