Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 14. szám · / · Figyelő · / · Vers

Fenyő László: És mentem át a hídon
Urbán Eszter versei - Genius

Első könyv és női versek.

A sok kócos, formatördelés látszatában csak formátlan versek után ime egy fiatal költő, akiről dícsérettel említhetjük meg, ami szolídabb korokban természetes és alapvető feltétele volt annak, hogy valaki költői zsengéit a nyilvánosság elé hozza: tud verselni. Könnyen és változatosan. Bujócskás anapestusok, egy gonddal munkált szonett, rímes vers-záró pointe (nem baj, hogy Kosztolányira emlékeztet) - ime az első három vers, amint a formakészségével érdeklődést kelt. A negyedik már költészet is:

Egy lélek csendes vizére szeretnék beúszni fénnyel,
mint nagymessziről kincsekkel érkező esteli gályák.
Egy lélek síma kékvizű tükrében szeretnék fodros
hullámot húzni, nyugtalan ingású locsogó pályát.

És a továbbiak is helyenként. Az egész könyvön mintegy lehelete érződik mindannak, ami költészet volt az utolsó húszesztendőben. Ízléssel átélve, finoman válogatva a maga hasznára - nem az epigon, a művelt tanítvány módján. És ezt nem hibául említjük. Tudomásul venni, ami ízlésben, kultúrában, formaeredményekben előttünk volt, még akkor is helyeselhető, ha e tanulmányozás természetes nyomai a fiatal költő bemutatkozó-munkáján ki is tapinthatók.

Eddig a fiatal. És a nő? Vágyát, lobogó vérét és fellángoló vérét és csókjait és nászi-ágyát számtalanszor emlegeti, de anélkül, hogy az erotikának egy pillanata is kísértene e frigidül alkalmazott szavakból. Úgy tetszik szinte, hogy ártatlanul, mint a gyerek: csak mondja a felnőttektől hallott szavakat, anélkül, hogy értelmüket tudná.

A múlt századvég lírájának emléke a századeleji szimbólista-lírával vegyest kísért kissé avultnak ható szóösszetételeiben: vágyverte, alázatlánc, csöndrét, asszonyfátum, emlékteher, emlékpalást, sőt emlékpalota; nem tud ellentállni a «költői» jóhangzás útszélen kínálkozó lehetőségeinek: fodort sodort, csenddé csendült (ismételten is egy versben); sok a brokát és a bíborselyem és az aranykehely és az ódon bor és a jáspispohár és az aranyserleg és a hasonló visszariasztó költőiségek, amelyek csak arra jók, hogy hitelét rontsák azoknak a valóban költői részleteknek, amelyeknek nincsen ilyen rikító színük.

A kötet vége felé vannak legigazabb versei, amelyeket gyermekéhez írt. Mintha a mások versei és más művészi termékek közt botorkáló képzelete célt és értelmet nyerve megerősödnék és költészete igazabb alapzatává válna ez anya-versekben. A Veronka című például igazán kedves és megható.