Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 14. szám · / · Figyelő · / · Tudomány és kritika
Tizenhárom éve halt meg Török Gyula, ez a zárkózott, gőgig szemérmes, magányosságának csúcsain élő ember. A széthullásba oldódó magyar gentry írója s imádója. Alig harmincéves volt, amikor elment. S itthagyta néhány írásán a nevét: egy népszerűvé igazában soha nem vált nevet salaktalanul szép írásokon. Ami e tizenhárom esztendő alatt a sárba, ájulásokba s kátyukba zökkent magyar glóbuszon Török Gyula szerelmével s írásaival történt: az a feltámadás s az elfelejtés volt egyszerre.
A szétoldódott magyar gentry valamikép új kötésben s ha kissé tegnapi arcával is, de új életformák s lehetőségek között a hatalmas közigazgatási apparátusban feltámadt. Meddig? S milyen végre? Ki tudná... S ugyanakkor Török Gyulát és írásait mintha végleg elfelejtették volna.
Utolsó írásai a háború végső izgalmai közt a
Ez a kis tanulmány, Harsányi tanulmánya, alig egyíves munka, olyan, mint Török Gyula valamelyik novellája. Egy meztelenül megfogott szívnek minden melegsége s minden lüktetése a sorokban. Maradéktalanul s tökéletesen tükrözi Török Gyula vergődő életét, sajátságos, egyedülvaló figuráját, végtelenül fínom írói övrjét s megrendítő emberi sorsát. A múló évek azután mintha egyre nagyobb tömbökkel sziklasírba zártak volna el mindent.
Tizenhárom év után most egy fiatal tanárjelölt megkísérelte élővé tenni Török Gyula figuráját s írásait - legalább egy doktori értekezés szűkmellű s rövid lélekzetű lapjain.
Megilletődötten s Török Gyula sorsától és munkáitól megigézve kutatott fel adatokat, szavakat, epizódokat, mindenféle apró-cseprő dolgot értekezésének választott figurája köré. Régi tanárok dícséreteit, régi noteszkönyvek bejegyzéseit, még élő s feltalálható rokonok és ismerősök visszaemlékezéseit, ujságcikkeket, nekrológokat, kritikákat. Gonddal válogatta mindezt össze. S hogy például T. Gy. első regényének, a
De a sok szorgalmas adat mellett végül rájön arra, hogy a leghálásabb forrásmunka Harsányi Nyugat-beli tanulmánya. Sokszor hivatkozik is rá, gyakran idéz is belőle. De túl az idézeteken s hivatkozásokon, ha egymás mellé helyezzük a két tanulmány száraz vázlatát: Kováts József doktori értekezése szinte elejétől végig pontosan megyegyezik Harsányi Zsolt tanulmányával. A beosztás, a gondolatmenet, a helyzetek egymás mellé vagy szembeállítása - ugyanaz. S ugyanazokat a motivumokat emeli ki Kováts József T. Gy. gyermekkorában, mint Harsányi s ugyanazokat a belső összeütközéseket fedezi fel Kolozsvárott, Nagyváradon, vagy akár Pesten is!
Kétségtelen, hogy Kováts József megértéssel s igazi szeretettel tanulmányozta Török övrjét és életét: doktori értekezése témáját ugyanis nagyon könnyen hálásabb, népszerűbb, vagy akár sablónosabb anyaggal is felcserélhette volna. S hogy mégis Török Gyulát választotta s kitartott mellette: letagadhatatlan mély vonzódást árult el ezzel hőse iránt. De végül mégsem tudott mit kezdeni Török Gyula figurájával. Alapos fölkészültségű tanulmánya Harsányi írásának halvány kópiájává szintelenedett.