Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 9. szám · / · A NYUGAT HÍREI

NYUGAT-EST MISKOLCON

Április 25-én nagysikerű estet tartottunk Miskolcon, a Zenepalota nagytermében. Az estet a Lévay József Egyesület rendezte s előadók voltak Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes és Simonyi Mária. Az estnek külön érdekességet adott, hogy éppen az előző napon, pénteken volt Borsod vármegye közgyülése Miskolcon, ahol Móricz Zsigmondnak a Nyugatban márc. 1-én megjelent cikke fölött kétórás szenvedélyes vita volt. Ugyanis Zemplén vármegye ápr. 12-én Móricz Zsigmondot ezért a cikkért hazafiatlannak és megrovandónak ítélte és határozatát megküldte az összes törvényhatóságoknak hozzájárulás végett. Borsod vármegye volt az első törvényhatóság, amely ezt a kérdést tárgyalta. Jellemző és örvendetes, hogy már itt megtört a roham, mert bár voltak, akik Móricz ellen szállottak síkra, de a közgyülés nagytekintélyű vezérei mellette nyilatkoztak. A gyülés a miskolci Reggeli Ujság szerint így folyt le:

Bottlik József orsz. képviselő ezeket mondta: «Móricz Zsigmond kisgazdaszülőktől származott. Innen emelkedett a magyar irodalmi ranglétra legfelső fokaira. Feltételezni sem tudom róla, hogy nemzetellenes módon viselkedett volna. Éppen ezért én a magam részéről ilyen könnyelműségre, hogy őt hazaárulónak bélyegezzem, nem vagyok kapható.» Bottlik József után egész sora következett azoknak a szónokoknak, akik az írói szabadságot máskép értelmezik, mint azok, akik hamis beállítás alapján készek voltak pálcát törni. Farkas Gyula orsz. képviselő: «Tisztázni kell a dolgokat. Elismeri Móricz Zsigmond írói nagyságát és az írói szabadságot, de saját hazájára a szégyenbélyeget senki sem ütheti rá. Indítványozza, hogy a tényállás tisztázásáig vétessék le a kérdés a napirendről.» Szabó Dániel hejőcsabai ref. lelkész azt fejtegette, hogy «nincs egyébről szó, mint két irodalmi irány összecsapásáról. Nem is a vármegye elé tartozik a kérdés tisztázása... Móricz Zsigmond, aki ennek a nemzetnek legnagyobb írója, nem lehet hazaáruló és nem lehet egy író felett ítéletet mondani, akit tízezrek és tízezrek figyelnek. Vigyázni kell az ítéletmondással, nehogy a bíró legyen az elítélt. Adyval is így tettek annak idején.» Svinkor Jenő radostyáni ref. lelkész: «Móricz Zsigmond magyarságát vitatni sem lehet. A Móricz Zsigmond nemzeti érzése olyan, mint a passzát-szél. A kritikáért pedig nem szabad haragudni. A kritikának minden időben szent jogosultsága van. A kritikus nagy szolgálatot tesz, éppen ezért nem szabad a kritikát elhallgattatni, mert vele együtt örökre elhallgat a nemzet is. Különösen a magyar embernek van szüksége kritikára, mert itt, - folytatta, - körülöttem is vannak hideg szívek, akiknek felmelegítésre van szükségük. A mi népünket és nemzetünket mindig szeretettel és igazságos kritikával kell kísérni. Én nem tudom elhinni, hogy Móricz Zsigmond hazaáruló. Ellenben elhiszem és tudom azt, mert látom, hogy sok megkövesedett szív van ebben a kicsiny országban, ezeknek szükségük van a Móricz Zsigmond bátor kritikáira.» A vita vége az lett, hogy a Zemplén vármegye átiratát levették a npirendről «a tényállás tisztázása» végett.

Ezek után érthető, hogy az irodalmi érdeklődésen túl mekkora izgalommal várta az előadó-est közönsége, Miskolc város egész kultúrtársadalma, Móricz Zsigmond előadását. Megjelenésekor percekig tartó tapssal fogadták s előadása után vége nem akart szakadni az elismerő tapsnak. Az egész estnek rendkívüli sikere volt.