Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 9. szám · / · FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM
«A nagymosodá»-t egy huszonhároméves fiatalember írta. Huszonhároméves fiatalemberek csináltak már nagyszerű zenét, lírát, filozófiát és matematikát, de elsőrangú regényt nem igen írtak még. Gelléri sem. «A nagymosodá»-ban érdekes regények témája van megpendítve, de egyik sincs benne végigjátszva. Kezdetben az ősi Lucifer-témát ígéri: az ördögi Taube, egy romlott, spleenes, vénülő zsidó alakjában, aki egy telivér ifjú elrontásával akarja éleszteni lohadó életkedvét. De erről az ígéretéről Gelléri azonnal teljesen megfeledkezik s helyette a regény utolsó harmadában az jut eszébe, hogy a gazdag, romlott nagymosoda-tulajdonos megőrül a maga sívár romlottságától s bomló lelkéből kihasad a feltétlen testi-lelki tisztaság vágya. Túlságosan optimista feltevés s nincs előkészítve. Legvégül aztán a nagymosoda tulajdonosa, egyre jobban szenvedvén mocskainak tudatától, egy hajnalon berohan a műhelybe. Hogy szennyétől megtisztuljon, bemászik a nagy mosógépbe s belefullad. Az olvasó csak most találja ki az író tervét. Taube úr ugyanoda jut, ahová a szennyes ruhák. Az embereknek is szükségük volna nagymosodára. Itt, a könyv utolsó lapján, a Főnix-tisztítóintézetnek, azt hiszem, hatalmas jelképpé kellene nőnie. Sajnos, ez nem történik meg. Három szép ötlet, de mind ötlet maradt. Az íróból hiányzott a szívós önfegyelem, amely végigvitelükhöz kellett volna.
S mégis: rég jelent meg magyar regény, amely annyit ígért volna, mint «A nagymosoda». Négy-öt éve az egykori «Pandorá»-ban tünt fel Gelléri egy pompás novellájával: a «Szabadulás»-sal. Tizenkilenc éves volt, mikor írta. Azóta minden írását olvasom. Egy őrült kamasz képzelődései s gyógyulása voltak megjelenítve e novellában, valami rendkívüli s szinte erotikus ömlésű lírával. Ösztönös írnitudása, mondatainak néha meglepő érzéki varázsa már akkor is megvesztegetett. Azóta Gelléri látszólag kilépett az álmok közül s elkezdte figyelni az emberek életét. De ez csak látszat. Alakjai ma sem megfigyelésekből, hanem álmokból születnek. S jellemző, hogy csupa álmodót álmodik. Minden számottevő írónak egyik legfőbb ismertetőjele, hogy új oldalát fedezi fel a világnak. Gellérinél is - úgy érzem - az embernek sajátos elképzelése van bontakozóban. Fiatal íróink regényei - talán az egy