Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 7. szám · / · FIGYELŐ · / · DÁN IRODALOM
Ez az alig ötvenoldalas könyv - szerkesztették:
Dánia legnagyobb lírikusa bojtársorból emelkedett föl. A jüt puszta fia hangák közt, bozótok mögött ámult a vers titkaira. Nekilátott a tanulásnak. Az ismeretek forradalmi erővel ragadták meg: szocialista agitátor lett. Tizenkilenc éves korában börtönbe került. Szabadulása után áthajózott Kopenhágába, az egyetemre. A fővárosban Edvard
A többi: mese.
Még csak harminc felé jár s már az egész nemzet énekese. Hangversenytermekben és tanyaházakban zengik dalait. Az országgyűlés örökös évdíjjal tünteti ki. Ötvenedik születésnapján hozzájuttatják a jenlei birtokhoz. Tíz esztendő mulva Kopenhága főterén százezres tömeg hódol előtte. Hatvannégy éves, amikor Apolló-feje végkép lecsuklik kedves kertipadja támlájára.
Temetéséről «Az utolsó út» számol be.
Aakjaer úgy rendelkezett, hogy a fővárosban égessék el holttestét. Fenséges gyászünnep után szállították el Jenléről. Elénekelték három dalát, majd írók, tanárok és zsellérek járultak elébe az új, szabad és művelt Dánia harcosa elé. Még H.
A gőzös másnap reggel kötött ki Kopenhága öblében. A parton újabb népáradás. Az embersűrű együtt nyomul tova a gyászkocsival, egészen az Idraetshusig. Ennek nagytermében folyik le a főünnepség. Száz meg száz zászló mered a ravatal körül. A koszoruk hegye a mennyezetig tör föl. A királytól kezdve a legszegényebb napszámosig mindenki elküldte virágait a költő koporsójára. Az állam nevében Th.
Ez a mese színigaz valóság. Történt napjainkban, Európa legszörnyűbb erkölcsi és anyagi válsága idején.