Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 3. szám · / · FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM

Tersánszky J. Jenő: ELSZÁLLT A TURUL
R. Vozáry Aladár könyve

Azt hiszem, mindenki gyanakodva, bizonyos bizalmatlansággal vesz kezébe olyan irodalmi művet, amelyben politikumot, vagy társadalmi kérdések túlzott és pártfoglaló hánytorgatását sejti. Hiszen bármennyire határozott hangok hallatszanak a kritika részéről is, hogy az irodalomnak igenis első feladata az emberi haladás fiakkerozójává válni, a dolog mégis csak úgy áll, hogy az igazi irodalom nem állhat sehová. Mert ha valahová áll, akkor nem irodalom, hanem újságírás. Vagyis ha a problémái megszüntek problémáknak lenni, akkor előbb-utóbb üres szócséplésnek fog hatni. Már pedig az irodalomnak elvitathatatlanul legelismertebb kritériuma az, hogy nemcsak a saját, hanem minden koré, ha tényleg érték, tényleg irodalom.

Hát persze ennek a tételnek a fordítottja is áll néha olyan értelemben, hogy még a százszázalékos ujságírás is maradandó becsű értékektől lesz esetleg terhes.

Ez a könyv, azt hiszem, ezeknek az írásműveknek a sorába kebelezhető. Nem mondom, hogy remek, mert hiszen ez adottság miatt majdnem lehetetlenség és nem is pretenziója ennek a könyvnek. De igenis vannak részek benne, amik valóságos kis költemények, dokumentumok emberi életről a szépség jegyében, egyszóval irodalmi becsűek.

Hogy máskülönben mennyire szolgálja a célját ez a könyv? Mintája lehetne a komoly, férfias, nemesveretű zokszónak, amit ferdeségek, igazságtalanságok keltenek.

Bár csak krónikaszerűleg kapcsolódó ujságcikkek gyűjteménye, sokkal többet ér, mint egy elemző, pléh-hősöket tologató regény, amelynek intenciója propagatív problémafejtés. Ezeken a jegyzeteken legalább a valóságnak friss hamva vonzza az érdeklődést és szempontjaik, amivel a zajgó hétköznapokból halásszák ki a gondolkodtatásra érdemes mozzanatokat, sokkal magasabbra emelik az effajta művek átlagán ezeket a jegyzeteket.