Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 24. szám · / · FIGYELŐ · / · KÉPZŐMŰVÉSZET · / · Farkas Zoltán: SZEMLE

Farkas Zoltán: SZEMLE
Egy furcsa emlék

Valamelyik német iparművészeti múzeumigazgatónak jutott egyszer eszébe, hogy egész termet megöltve az utolsó évtizedek leglehetetlenebb termékeivel, beszédes példákon mutassa be, miképpen nem szabad az ipar terén művészkedni. A Budapesten felállított hősi emlékek alighanem hasonló célt szolgálnak. Azt hittük azonban mi, lépten nyomon inzultált járókelők, hogy a főposta falába illesztett hősi emléken már nem lehet túltenni. Sajnos csalódtunk. A központi egyetemnek a templommal érintkező sarkán egy idő óta egy hősi emlék látható, mely sikerületlenségével minden elődjét lefőzi.

Hónapokon át vastag ponyvákba burkolva állott a mű, de a ponyva néha-néha meg-meglebbent és akkor a falból előtörő diákcsoport volt látható, mely egy halálra sebzett, összeroskadó katona segítségére siet. A csoport felett egy idétlenül üres, nagy, kapuszerű falfelület tátongott és nyilván ez volt az oka annak, hogy a leleplezés hónapokig késett, mert valamiképpen össze kellett hangolna a szoborcsoportot otromba keretével. A pótlás megtörtént, de nincsen benne köszönet. A rohanó diákok feje fölé egy géniusz alakja biggyesztődött, mint a lyukas kompozíció kifoldozása. A szobormű most három részből áll. Magva a falból rohanó diákok majdnem mindhárom dimenzióban kiképzett magas reliefje, a szívenlőtt és ingadozva összeroskadó katonaszobor, mely teljesen háromdimenziós szabadtéri alak, és a lapos reliefű pótgénius, mely azzal keres némi kapcsolatot az egésszel, hogy félkezével kinyúl az alacsony relief teréből és koszorút tart a jelenet fölé. A szobornak tehát háromféle tere van, de van azonkívül többféle stílusa is. A diákok és a holt katona nyugtalan naturalizmusú, bronzba öntött agyagszobrok, a géniuszrelief azonban inkább rajzos és sommázó vetületben készült, leszámítva kinyúló karját, mely sehogysem illik többi testrészeihez. Ez a géniusz pedig a főcsoport felett olyan esetlenül nehézkedik, hogy szinte agyonnyomja a diákokat, akik világos háttér és nem sötét bronz elé voltak elképzelve. Külön méltatást érdemel a relief architekturája, mely a templomhoz próbál illeszkedni, de nem ügyel a szoborcsoportra.

Így ez a hősi emlék is csak arra figyelmeztet, hogy a köztérszobrászatunkban valami rendet kellene teremteni: védelembe részesíteni azt a gyanutlan nézőt, aki kíváncsian rajtafelejti szemét az utca efajta díszein.