Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 23. szám · / · FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM Tudomány és kritika

Fülep Lajos: ÚJ DANTE-KOMMENTÁR
Dr. Hirschler József: Dante Pokla - Cluj-Kolozsvár, Lengyel-könyvnyomda

Szegényes viszonyainkhoz képest eléggé számottevő Dante-irodalmunk ismét gyarapodott egy kötettel, mely első része az egész Divina Commediát kommentálni szándékozó nagyobb műnek. Szerzője dr. Hirschler József kolozsvári katolikus pap, aki, könyvének tanusága szerint, nagy lelkesedéssel és szorgalommal merült el Dante világának tanulmányozásába s igyekszik az utat megkönnyíteni az átlagolvasó számára. Vállalkozása népszerűsítő és propagandajellegű s eszerint kell megítélni. Önálló kutatás eredményeit már célja kitűzésénél fogva sem várhatunk tőle, sem eredeti elméleti megállapításokat. Amire azonban vállalkozik, annak becsülettel meg is felel, kellő körültekintéssel lépésről-lépésre vezeti az olvasót a dantei világ labirintusában s avatja bele vallási, etikai és történelmi szimbolikájába. A Pokol-t kommentáló ezen első kötet néhány fejezetében előzetesen röviden szól Dante életéről és jelentőségéről, Dante «il buon cristiano»-ról, a «fortuna di Dante»-ról s a Divina Commedia színteréről. Kommentárjában az idézeteket - nagyon helyesen - mind Babits fordításából veszi s így annál különösebb, hogy míg Babits mindenkor a költőt érezteti Dantéban, addig Hirschler éppen a költőre hívja fel legkevésbé és legritkábban a tájékozatlan olvasó figyelmét. Pedig ép erre volna leginkább szükség, mert az olvasónak, aki nem tudósként nyul a Commediához, ez a fontos, s a mai olvasó ezen a téren talán még jobban rá van utalva a közvetítőre, hogy megtanulja a Commedia költői szépségét látni, mint egyéb téren. Ez a fő kifogásunk a könyv ellen, mit Hirschler elkerülhetett volna, ha végig és következetesen alkalmazza az előszóban ekkép kifejezett álláspontját: «aki velem le akar szállni Dante kimeríthetetlen szépségeibe, annak Virgiliusa legyen Babits fordítása». Fölöttébb hiányosnak találjuk a bibliográfiát, melyből, noha egészen másodrendűeket is megemlít, egészen érthetetlenül olyanok hiányoznak, mint Vossler nagy műve, Moore «Studies in Dante»-ja és mások. Teljesen elhibázott gondolatnak tartjuk végül a Flaxman-féle rajzok semmitmondó, művészietlen metszeteinek reprodukálását. Volkmann conografia Dantescaja más illusztratív anyagra hívta volna föl a szerző figyelmét. S a szép kiállítású könyv megérdemelte volna.