Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 23. szám · / · FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM Tudomány és kritika
Kazinczy Magyarországon az első modern értelemben vett
Ha valahol, a Kazinczy esetében mindenképpen indokolt az az egyébként felszínes pszichológiai érdeklődésre valló kérdés: hogyan viszonylik egymáshoz élettartalom és irodalmi forma? Milyen források táplálják az egyiket, milyen egyéni és egyénfeletti erők determinálják a másikat? Milyen rejtett összefüggések, belső törvényszerűségek útján jut el felvilágosodáshoz, kultúrhumanizmushoz, irodalmi, esztétikai világképhez? Az eddigi kutatás vagy adósunk maradt a felelettel, vagy pedig darabokra törte a kérdést s úgy próbált egy-két részletproblémát megoldani. (Külföldi kapcsolatok, esztétikai, fordítói elvek...) Ezenkívül szinte végzetes hatással volt Kazinczy irodalomtörténeti sorsára, hogy éveken keresztül csak a nyelvújítás irányítóját, dogmatikus megszervezőjét látták benne s ezzel háttérbe szorították, elhomályosították a jelentékeny író képét. A Kazinczy-irodalom legnagyobb teljesítménye mind a mai napig az Összegyűjtött levelek huszonkét kötete. Váczy János Kazinczy-monografiája megbízható, józan kor- és életrajz, de azonkívül, hogy töredék, csak nagyritkán lépi át azokat a határokat, amelyeket a pozitívista-történeti értelmezés nyugalmas, szenvedélytelen módszere szab a kutatónak.
Czeizel János megbízhatóságában, ellenőrízhető módszerében, Kazinczy-szeretetében rokona Váczynak. De úgy tetszik, rugalmasabb intuitívabb. Megközelíti Kazinczy életét, amennyire csak lehet. Minden pillanatban maga előtt látja Kazinczy fejlődésének egészét, történeti funkciójának eszméjét, de mindig csak azt a pillanatot világítja meg s láttatja az olvasóval, amelyik az időrend parancsából éppen soron van. Mindeniket behatóan, részletesen, közelről, úgyhogy az az érzésünk, mintha csak időtartamban különböznének egymástól. A legkisebb, legjelentéktelenebb atmoszferikus elem sem kerüli el figyelmét, ha szerepet juttathat neki hősének sorsában. Atom atom után így következik egymásra a gyermekkoron kezdve, a spielbergi, kufsteini, munkácsi fogságig, amelynek belső-strukturális okokból is döntő jelentősége van Kazinczy végleges formájának kialakításában. Nem kevésbbé atomisztikus, de ép oly teljes a kultúrháttér rajza. Az irodalmi és szellemi hatások (Gessner, szentimentalizmus, Báróczy Sándor, Klopstock; felvilágosodás...) első érvényesülésük történeti pillanatában kerülnek sorra ott, ahol Kazinczyba torkollanak, ahol segítenek nagykorúsítani a tartását és a hangját. Rokonszenvesen hat, hogy Czeizel nem erőltet magára filológiai iskolázottságától idegen terminológiát. De talán éppen itt, ahol európai áramlatok, irányok és formák magyar közvetítéséről, alakváltozatairól van szó, jó lett volna beleolvasztania könyvébe az újabb kutatások egyik-másik eredményét. Ma már sok mindent máskép látunk és értelmezünk, mint húsz évvel ezelőtt. S nincs talán kor, amelynek európai vonatkozásain olyan mély nyomokat hagyott volna a revizió, mint a Kazinczyén (racionalizmus, klasszikus-romantikus átmenet). A könyv pozitív tárgyi értéke persze enélkül is megmarad.