Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 22. szám · / · FIGYELŐ · / · KÉPZŐMŰVÉSZET

Farkas Zoltán: KÉPKIÁLLÍTÁSOK
a Tamás-galériában és Kardos Ákos szalonjában

Abban a forgatagban, mely az impresszionista-naturalizmus felbomlását követte és egyrészt a térbeliség erősebb hangsúlyozására, másrészt a tárgyak megjelenésének geometrikus stilizálására késztetett, a magyar fiatalok közül sokan kénytelen-kelletlen olyan kifejezési módok divatjának uralma alá jutottak, amelyek nem állottak összhangban egyéniségükkel. Ez volt Szobotka Imre esete is, aki majdnem egy évtizeden át küszködött a kubizmussal, amelynek terén annyi fiatal tehetségünk vívódott magamagával. Legtöbbjüknek nem volt igazi lelki élménye a konstrukciós elemek erős hangsúlyozása, a formák szögletesre törése, a színesség háttérbeszorítása. S ha valaki olyan lágy és álmodozó lélek volt, mint Szobotka, aki nem a harsogó gesztusok és rikoltozó kiáltozások embere, hanem inkább intimitások átérezője, valami idegenszerűséget kellett hogy magára öltsön, mert a felvett póz mögül az elnyomott hajlandóság mindig kikandikált. A bátor nekiindulásra aztán a kételkedés nehéz órái jöttek, amelyek visszavezették őt is a természettel való közvetlen érintkezéshez, ami sok művészt megszabadított az intellektualizmusnak ráerőszakolt modorosságaitól. Nagybányán keresett őszinteséget és ez a kiállítása arról tanúskodik, hogy ott sokkal közelebbjutott magamagához, mint programszerűen gyakorolt kubizmusa korában. Természetesebb és könnyedebb lett, halkszavúságát nem kendőzik zajos gesztusok. Kibontakozott finom színessége is, amely átlátszóan világos és tarkabarka színskálát használ tavaszias mondanivalóihoz. Már nem próbál izzani, égni; ezüstösen, hűvösen foglalja össze látási elképzeléseit. A kubista iskola nem ártott, mert naturalista hajlandóságait finoman átstilizálta, alakításra tanította és megóvja attól, hogy az első benyomások felületes ismételgetője legyen.

Még változatosabb művészpálya van Kádár Béla mögött, akinek képeit Budapest újabb, legkisebb és legönzetlenebb művészeti szalonja, Kovács Ákosé állította ki. Kádár végigpróbálta a stíluskereső új művészet expresszionista szárnyának számos módját és mindegyikükben nagy könnyedséggel, sőt virtuózi ügyességgel tudta kifejezni magát. De minden kaméleonszerű átalakulásában is hű maradt lényének amaz alapvető hajlandóságához, hogy inkább tetszetősségre, mint rikoltó hangsúlyokra törekszik. Ma is furcsa álomvilágban jár, amelyben a valóság formái szeszélyesen bomlanak fel, hogy még szeszélyesebben egyesüljenek egészen különös képletekké, ma is éppen olyan szeszélyesen bánik már halkultabb színeivel. Mert ma már nem annyira színtarka, mint még nemrégiben is volt, szürkésen párás tónusba tompítja bele fojtottan felzokogó színeit. Amit ma nyujt, ha nem is nagyon meggyőző, de mindenesetre szellemes játék, amely biztosan körülhatárolt stílusával tetszetősen kínálja a másokban egykor mélyről támadt forradalom játékos dekoratívássá lecsiszolt eredményeit.