Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 21. szám · / · FIGYELŐ

MAGYAR IRODALOM Apró bírálatok

(F. L.):

Korvin Lajos: Harc (Versek). A költőnek ez már a második versfüzete. Az első címe «Nihil» volt. A nihiltől a harcig: örvendetes lelki átváltozás - amitől persze a «Harc» nem feltétlenül jobb a «Nihil»-nél. Aminthogy nem is az. Ennek is, annak is formája az a bizonyos izmusos-verkli, amely a szabad-asszociáció ürügyén mindent «kimond» a versen belül, sorjában és válogatás nélkül, ahogy a költőben felötlött. Ez mindenesetre jeles erény - a pszichoanalitikus gyakorló-órán -, de a költészetnek kicsit más igényei vannak. A két füzet hasonlatos a világgal szemben való irónikus magatartásában is; ez az irónia azonban nem eléggé magvas ahhoz, hogy nyelvöltögetésnél egyébnek is hasson.

(T. S.):

Keresztes Lajos: Messiások sorsa (Versek). Versíró, a szó szoros értelmében, aki azt hiszi, a rím s a ritmus teszi a verset. Kitünő rímei és ritmusai a legáltalánosabb költői rekvizitumokat hurcolják elénk. Oldalakon át fárad a szem és a fül, míg a sok avult dísz mögött fölfedez egy csipetnyi életet, őszinteséget, egyéniséget: költészetet. De azok is ilyen kedves véletlenekből sülnek ki, mint:

Ha engedné lelkem berendezése... stb.

Sajnos, lelkülete, hallása, sőt érzelmi logikája is tisztára a retorikára van berendezve.

Mihály László Barna: Keleten pirkad. (Versek.) Csikszereda, 1930. Szegényes költészet ez, amely örök közhelyek ócska, színehagyott rongyaiból varr tetszelgő, pipes ruhát magának. Ha akarjuk, elhisszük, ha nem akarjuk, nem hisszük a szerző hazafiúi keservét, szerelmi hevét, világfájdalmát: maguk a versek nem győznek meg egyikről sem.

Virágh László: Őszinte sorok. (Versek.) Rimaszombat, 1930. Hetyke legénykedés kurjantásai és gyermekes gyámoltalanság panaszhangjai elegyednek a versekben. Fiatal szerzőjük még nagyon is kezdetén áll életének és egészen kezdetén költészetének.

Anni Geiger-Gog: Soha többé - (Népszava-kiadás). Max Ackermann érdekes, groteszk, színes rajzaival díszített könyv: egy árvaházi gyerek története: «a hajókötéllel leütött apa», vagy még inkább ily iskolaplakátok stílusában, melyek az alkohol rombolását példázzák. Rokonsága Dickenssel nyilvánvaló, de e szentimentális tragédia nélkülözi Dickens eredeti zamatát, bájosságát, lírával varázsolt mese-levegőjét, afféle aszfaltba ágyazott Dickens... Tendenciája egyben világos: mindenfajta árvaház és jótékony hölgy ellen van néhány szép pacifista mondata is, egyébként felnőttnek kissé unalmas, csupa közhely, megríkatni csak gyermeket tudna. De gyereknek sem való, noha a gyerekek bizonyára szívesen olvasnák, hisz annyi ötlet van benne a rakoncátlanságra s mindig a gyerekeknek van igazuk.