Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 19. szám · / · FIGYELŐ · / · KÖZGAZDASÁGI FIGYELŐ

Móricz Miklós: OECONOMIA HUMANA

A gazdaság emberi. Nem absztrakt és nem is abszolút. Tartalma ugyanaz, mint a társadalmi rend akármelyik más kategóriájáé: tárgyiasult formában egymásról való tételeink egy-egy csoportja áll bennük szembe velünk. Ezt az alaptételt s vele a valóságot még bonyolultabbnak tünteti fel az, hogy lényegükben a másokról való ítéleteink is minden jel szerint önmagunkról szólanak s az a tárgyiasulás, amely végső fokon a társadalom képében éri el különállását és egységét, voltaképpen itt indul meg.

Az én közöm a társadalomhoz, az egyén köze a közösséghez még tisztázatlan, de a gazdasági ítélet nem törődik a tisztázatlan filozófiai problémákkal. Ellenkezően, lényegéhez tartozik, hogy olyan rideg egyértelműséggel ítél, ami már majdnem egybeesik a számok kifejezéstelenségével. Nem is véletlen, hogy a gazdasági élet nyelvének legfontosabb eleme a szám, ami pedig végső fokon semmivel sem több a puszta létezés megállapításánál és állításánál.

A gazdaság, akár élet, akár gondolat, a számok kategórikus módján vesz tudomásul és alkot igen egyszerű ítéleteket, amelyeket mérés formájában fejez ki. A gazdaság önmagunkat is másokon mér, másokhoz hasonlít, másokkal állít szakadatlanul áramló viszonyokba; értelme az, hogy létünket a társadalomban mutatja meg. De a gazdasági rendnek mégsincs rajtunk kívül levő forrása. Ereje, nyomása, amelyet reánk gyakorol, nem abban van, mintha ennek az erőnek a gócpontja az emberi körön kívül esnék, hanem abban, hogy egyre szélesedő körei kétezermillió embernek egymásról való ítéleteit akarja érvényre juttatni.

Az emberi értelem heroizmusa nyilatkozik itt meg. Ha ez sikerül, ez is egy módja az emberi egység - az elveszett paradicsom - helyreállításának. De az ember itt is a tragikum felé halad, mert a kétezermillió ember végül mégis kétezermillió változatot jelent, történelmi szemlélettel pedig a kétezermilliók végtelen rendjének végtelen változatait. S a gazdasági rend ennélfogva csak elvi fokon jelent emberi egységre való törekvést, azonban éppen emberi voltánál fogva a részmegoldások és a részletmegoldási kísérletek végtelen halmazává kell annak lennie. Ezek a részmegoldások pedig az egyszerűsítés és a rendezés helyett, amit el szeretnének érni, újabb kis és nagy rendszerek egymásbaütközését idézik elő s új fokon állítják szembe egymással az embert, aki minden fokon szüntelenül taszítva keresi egymást.

A gazdasági gondolat önmagában hordozza ezt a kettősséget. Ugyanúgy kifejezi az emberi rend alá tartozásukat, mint azt, hogy ezzel a renddel szemben szuverenitás illet meg bennünket. Az emberi renden s a gazdasági renden belül mindenki a maga életét éli s hiába minden látszat, a másét nem is élheti. Ítélet, vélemény, gondolat a tartalma ennek a rendnek és ítélet, vélemény, gondolat azonossága teszi azt renddé. Mindez belőlünk ered; társadalmi módon még sohasem születhetett gondolat; mindennek az egyénen keresztül kell a közösségbe áramlania. A gazdasági rendezés elve éppen annak a tévedésnek a kifejeződése, mintha az embert kívülről lehetne szabályozni, irányítani, kívülről lehetne uralkodni felette. Minden egyes egyén, minden egyes ember felett kívülről, - hogy végül mindenki mindig csak kívül szerepelne.

A gazdasági rend nem absztrakt, nem ered az ember körein kívülről s nem is nyúlnak oda szálai. Nem is abszolut; változik időben és térben; nem egyetlenegy elgondolható rendszer arra a célra, amire szolgál; sem egészében, sem részleteiben nincs semmi, amit változhatatlannak kellene és lehetne felfognunk, sőt benne van a minél jobb megismerésre való törekvés is és ennyiben lényege éppen a változás. Hatalmasnak látszik, de hatalmában nincs meg a félelmetes sorsszerűség. Mindenki kezdhet, vállalhat, hozzátehet; mindenki nőhet és összeeshet, mindenki egészen egyén vele szemben s ha nem tud az lenni, nem a gazdasági rend miatt nem az, hanem önmaga miatt.

Egy ember viszonya a kétezermilliókhoz és a kétezermilliók közül valamennyinek viszonya valamennyi máshoz. Tömegnek rémítően nagy ez, de a tömeg csak arra fog ránehezedni a maga mérhetetlen súlyával, aki a tömegben akar s azon kívül nem tud élni. A gazdasági sík gyakorlatilag végtelen, - de sík. Lefelé kihullani belőle nem nehéz. És felfelé kilépni belőle, az sem lehetetlen. Az ember útja nem a síkon visz, hanem a végtelenben. A síkhoz csak azért ragaszkodunk, mert kényelmesebb, mert biztosabb, mert a rendszerben való haladás szabályai elcsitítják a felelősségérzést és le is veszik rólunk a felelősséget, nemcsak másokkal, hanem önmagunkkal szemben is. És ma még ez a legfontosabb a mi számunkra.

Oeconomia humana, az emberiség gyermekkorának színes és múlandó élet-megoldási kísérlete.