Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 18. szám · / · MÓRICZ MIKLÓS: AZ EMBER ÉS A VAGYON

MÓRICZ MIKLÓS: AZ EMBER ÉS A VAGYON
A FÖLD, A NÉP, A KENYÉR
A tengerentúli modern államok

A többi tengerentúli kultúrországok majdnem mind az európai gazdasági kultúra kiterjesztéseként állottak elő. Jellemző vonásuk a meglepően magas átlagos gazdasági-kulturális színvonal és az azzal európai mértékkel mérten arányban nem álló alacsony népsűrűség. Mi Európában megszoktuk azt a dogmatikus magyarázatot, hogy a gazdasági kultúra kifejlesztésének éppen a földben való szegénység az igazi okozója, mert ez kényszeríti rá a nemzeteket arra, hogy gazdasági alapjaikat új természetű tevékenységek kifejlesztésével szélesítsék. Bármennyire anyagias is ez a magyarázat, lényegében ez is a képesség szerepét hangsúlyozza a szükséggel szemben, amely önmagában nem teremthet új fejlődési fokot, sőt a meglevőt is szakadatlanul támadja. Az amerikai vagy az ausztráliai példa pedig egyenest azt tanúsítja, hogy az embernek az új területeken való berendezkedését nem a terület determinálja, mint külső tényező, hanem az emberi kultúrfok, amelyen a berendezkedő nép áll. Lehet, hogy valamikor úgy történt a füves területek fokozatos meghódítása, ahogy azt a történelmi gazdaságszemlélet tanítja s először a vadász és halász népek, majd a nomád állattenyésztő népek s végül a földmívelő népek követték egymást azokon - bár éppen ez a sorozat igazolja, hogy ha a föld s az éghajlat mindig ugyanaz maradt, akkor nem kereshetjük benne a változásnak az okát, legfeljebb annak a színterét s az alkalmat arra, hogy ez a sorozat létrejöhessen -, de a kultúrnép kultúrmódon veszi birtokába az új területeket is.

Az Amerikai Egyesült Államok népsűrűsége 13, szántóföldjeit és füves területeit számítva pedig 64; mindössze 6.6 a mezőgazdasági keresők és 19 a többi keresők száma.

Átlagos lakottságát tekintve tehát olyan alacsony színvonalon áll, amilyen Európában csak kivételesen, egy-egy állam elhagyottabb részein fordul elő, de már egyetlenegy európai állam átlagos lakottságának sem felel meg; a termő területekre számított népsűrűség tekintetében is csak az orosz szovjetállamoknak, Lettországnak, vagy Spanyolországnak a mértékét éri el. Mezőgazdasági keresőinek alacsony száma pedig egyenest megdöbbentő akkor, amidőn a szemestermények, a rizs, a tengeri, a burgonya, a cukorrépa és a cukornád termelése terén is igen tiszteletreméltó termésátlagokat ér el. Így például Magyarország hektáronként a mult évben 16.10 q búzát termelt, az Egyesült Államokban az átlag 10.49 q volt. De nálunk négyszögkilométerenként - száz hektáronként - 28 mezőgazdasági kereső dolgozott ennek az eredménynek az elérésén, az Egyesült Államokban ellenben csak 6.6, tehát a mienknek egy negyedrésze sem egészen. Rozsátlagok: nálunk 12.70, ott 7.61 q, árpa: 16.20 és 15.27, zab 15.10-12.45; a tengerinél megfordul az arány; az Egyesült Államokban: 17.68 q, nálunk csak 11.90; a burgonyánál szintén, ott 81.66, nálunk 55.20 q. A cukorrépatermelés tekintetében is meghalad bennünket Amerika: 247 mázsás termésével a mi 215 métermázsánkkal szemben. S a cukornád termelői között sem áll utolsó helyen az Egyesült Államok, amely 66 cukornádtermelő állam között a 16-ik helyen van a termésátlagok tekintetében s 92 rizstermelő állam közül a tizenkettedik.

Ezekből az adatokból joggal vonhatjuk le azt a következtetést; hogy a mezőgazdaság hozama nem a közvetlenül a mezőgazdaságban teljesített munka mennyiségétől és természetétől függ, bár kétségtelenül csak a reá fordított munkától függ elsősorban. De ez a munka folyhatik gyárakban is. A fejlett gazdasági kultúra mindenesetre másként osztja be a mezőgazdasági termelésre fordított munkamennyiségeket, mint azok, amelyek a maguk történelmi fejlődésének gátjait nem tudták még átlépni. Az amerikai berendezkedés annál meglepőbb reánk, európaiakra nézve, mert hiszen ott, az Államokban hatalmas területek várnak még arra, hogy mezőgazdasági mívelés céljaira igénybevegyék őket. Ha tehát előnyei volnának a történelmi fejlődési sorozatnak s ha a magasabb kultúrfokot csak akkor lehetne elérni, ha a gazdasági szervezet előbb már az alacsonyabbakon végighaladt, akkor ott kétségtelenül elsősorban a nagy területek extenzív megmunkálására kellene gondolni s nem arra, hogy kisebb területeket műveljenek meg lehető intenzív módon, nagy szervezettség, nagy gépi erő alkalmazásával.

Kanadában a viszonyok csak egy árnyalattal különböznek az Egyesült Államokéitól. A nép sűrűsége az egész területhez mérten 8.8; csak a mezőgazdasági területeket számítva 18, amiből 2.3 a mezőgazdasági kereső és 4.3 a többi kereső. Kanada tehát keresőinek megoszlása szempontjából is nagyobb mértékben agrárterület az Államoknál, mert hiszen keresőinek 35 százaléka foglalkozik mezőgazdasági munkával, holott az Egyesült Államokban csak 25 százalék. Kanadában azonban a mezőgazdaságilag megmívelt terület egységére számítva még kevesebb mezőgazdasági munkás esik, mint az államokban, a termelés eredményeinek minden hátránya nélkül. Ellenkezően, azokból a terményekből, amelyek Kanada mérsékelt égövének jobban megfelelnek, a kanadai terméseredmények meghaladják az Egyesült Államokéit. Búza tekintetében Kanada közvetlenül utánunk következik, - tizenkettedrésznyi gazdasági munkaerővel, mint a mienk; rozs, árpa és zab tekintetében csak kevéssel van hátrább nálunk, tengeriből 23.7 mázsát termel, amikor mi 17.7 mázsát, burgonyából csaknem 94 mázsás eredménye messze túlszárnyalja a mi 55.20 mázsánkat. A cukorrépa ismét nálunk fizet valamivel jobban; a mi 215 mázsánkkal szemben ott a tavalyi átlagos hozam 189.2 mázsa volt. (Más éveken más lehetett a sorrend; de nyilvánvaló, hogy nem lehet döntően más.)