Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 17. szám · / · FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM Fordítások

Révay József: SZENT IMRE HIMNUSZOK
Kosztolányi Dezső fordításai - Athenaeum

A Szent Imre-év irodalmi terméséből fejjel magaslanak ki Kosztolányi Dezső himnusz-fordításai. A középkori latin himnuszköltészetnek ezek a játékos, áhítatos, nyelvileg dekadens, a latin költészettől szervesen idegen rímekkel felsallangozott, naiv alkotásai évszázadok óta kincsei a himnáriumoknak. A maguk áhítatos egyszerűségében azonban gyöngyei a költészetnek is, igazi értékek, amelyeknek báját és szépségét, mint minden igazán egyszerű bájt és szépséget, csak a nagyon fínom, nagyon művelt, nagyon érzékeny lelkek tudják igazán élvezni.

Most Kosztolányi Dezső mesteri fordításában kapja őket a Szent Imre-év ünneplő közönsége, vagy - hogy helyesebben fejezzem ki magam, - a magyar irodalom. Eddig vajmi keveset fordítottak ezekből magyarra. Karácson Imre kis Szent Imre-könyvében évtizedekkel ezelőtt megjelent egy csomó Szent Imre himnusz magyar fordítása. Ezek a fordítások csak azt a célt szolgálták, hogy a magyar közönség megértse a himnuszokat, a költészethez azonban édes-kevés közük volt. Kosztolányi a művész hatalmas erejével, a katolikus lélek benső áhítatával, a magasrendű szellemek tiszta egyszerűségével nyúlt ezekhez a naivan bájos alkotásokhoz, csokorba kötött belőlük egy csomót és zengő, színes nyelven, a rímek pazar tüzijátékában megszólaltatta őket magyar nyelvünkön.

Mikor igazi művész vállalkozik ilyen feladatra, akkor látszik, hogy a lehetetlen is lehetséges, vagyis inkább: hogy az igazi művész számára nincsenek lehetetlenségek. Nem lehet célom, hogy filológiai elemzéssel boncoljam szét fordításait és kimutassam, hogy mennyiben hű az eredetihez és mennyiben sikerült neki a formai és tartalmi hangulatot magyar verseiben visszaadnia. Mint versélvezőnek, az a felfogásom, hogy a fordítás filológiailag is hű, mihelyt maradéktalanul tudja éreztetni az eredetinek a hangulatát és költői szépségeit. Ez pedig Kosztolányinak tökéletesen sikerült. Nem minden sora pontos fordítása az eredetinek, de minden sora az eredetinek ihletét és áhítatát, kristályos egyszerűségét és naiv báját sugározza. Ebben a tekintetben az O sole clarior c. himnusz fordítása a legtökéletesebb mesterművek egyike, amit a magyar műfordító-irodalom eleddig produkált. A Chorus coelestis fordításában elkápráztat a rímjáték, az Ave flos nobilium zengése, ritmusa, muzsikás lüktetése, sorközépi rímei a modern magyar verselés legszebb diadalát jelentik.

De ne bocsátkozzunk a részletekbe. Kedves könyv, drága könyv, csupa friss illat, csupa zengés, csupa szín. A legkedvesebb könyveim közt, a szivemben fogom őrizni mindig lelkes muzsikáját, fényét, áhítatát.