Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 14. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Fordítások

Illyés Gyula: CSOKOLÁDÉ
A. Taraszov-Rodianov regénye - Katona Fedor fordítása - A «Monde» folyóirat kiadása, Páris

Az új orosz irodalom alkotásai között ebben a regényben véltem elsőízben felfedezni azt, amit a mai orosz írógenerációtól vártunk: túl az orosz couleur locale-on, a diabolikus vagy krisztusi orosz lélek rejtelmein a kommunista társadalomban élő ember küzdelmeit. Taraszov-Rodianov nem vérbeli író, de alkotása mégis megdöbbentő. Egy fragmentumot ad egy szinte egzotikus lelki területről s csak arra törekszik, hogy elhihetővé tegye tárgyát, mely a maga nyers valóságában nagyszerű; megkomponált kész dráma. Ahogy utószavában maga is bevallja, megtörtént esetet írt le, csupán dokumentumot akart nyujtani egy korból, amelyben két világnézet, nem is politikai, hanem emberi világnézet, lelki beállítottság, az individualizmus és a kollektivizmus először ütközött össze. Korunknak nincs tragédiája: az egyén ma vajjon milyen erkölcsi világrendet ismer el igazán? Taraszov szerint Oroszországban megvan az a levegő, amelyből tragédia születhetik. Ez a miliő, ennek a miliőnek hű ábrázolása teszi figyelemreméltóvá Taraszov művét.

A regényterjedelmű, inkább színpadra kívánkozó elbeszélés hőse Alexej Ivanovics Zúgyin, volt vasesztergályos, jelenleg - az ellenforradalmi harcok legkritikusabb napjaiban - egy kiváltképen veszélyeztetett városban a Cserezvicsájnoj Komisszijo: a hirhedt Cséka elnöke. Kipróbált bolsevista, akinek már vérébe ivódott az osztály- és pártöntudat. Puritán, ahogy a kommunista etika megköveteli. Családjával együtt éppúgy él, mint a többi munkások. Egy nap egy ellenforradalmi komplot ügyében kell döntenie; az összeesküvés egyik tagjának, egy fölfelé, táncosnővé züllött leánynak megkegyelmez, sőt hivatalában állást ad neki. A leány, hálából, felkeresi az elnök feleségét és a gyermekeknek félkiló csokoládét ajándékoz, az elnök tudta nélkül.

A regény eddig nagyon is közepes. Taraszovnak közel sincs olyan emberábrázoló képessége, aminőhöz a többi oroszok szoktattak bennünket. Zugyin a tisztességes pártember schémája. A leányt, aki később elárulja az elnököt, csak az író kapkodása teszi gyanussá. Taraszov nem tud embert ábrázolni, de az embereket rángató ideák útját, bonyolódását annál inkább.

Az ellenforradalmi csapatok már a várost ostromolják. A munkásság körében ekkor elterjed az a hír, hogy Zugyin haszonleső, állását csak egyéni előnyök elnyerésére használja fel; fantasztikus mesék keletkeznek nagymennyiségű élelmiszerekről, aranyról, csokoládéról, amit a Cséka elnöke eltulajdonított volna. A proletárok bizalma megrendül, nem akarnak harcolni. Az utolsó pillanatban Moszkvából bizottság érkezik a dolog megvizsgálására. Zugyint letartóztatják. Itt kezd ez az írásmű igazi tragédia lenni.

Itt az emberek már ideákat képviselnek és ezek az élő elvek élettel töltik meg képviselőiket; Taraszov itt elemében van. A bizottság ügyésze Szusztrij, volt menseviki, de ma ép ezért a legvéresebb szájú forradalmár a pártbeli stréberség mintaképe, («az áruló») Zugyin agyonlövetését követeli. A bizottság elnöke, Tikácsov az uralkodó ideát, a párt célját, a munkásosztály érdekét képviseli. Számára nincs igazság, vagy igazságtalanság. Tudja, hogy Zugyin ártatlan. De látja a forradalom érdekét is, amelyet most végzetesen fenyeget a munkásság bizalmatlansága. Ezt a bizalmat csak úgy lehet gyorsan egy nap alatt visszaszerezni, ha a tömegeknek (ismeri a tömeg lélektanát) pillanatra igazat adnak és bűnbakul kiszolgáltatják Zugyint. A bizottság elhatározza az elnök kivégzését.

Most következik a legszebb részlet. Tkácsov bemegy Zugyin cellájába és értésére adja, hogy meg kell halnia. Ebből a legtragikusabb feszültségű párbeszédből árad az a levegő, amely Taraszov művét úgy kiemeli a mai orosz irodalom alkotásai közül. Zugyin megérti és elfogadja, hogy a forradalom érdekében meg kell halnia és neki, az igazi forradalmárnak még emléke is örökre meg lesz gyalázva. Lélekzetelállító oldalak ezek. A tragédia a legmagasabb fokra emelkedik s mikor az utolsó lapot is átfordítottuk, kész a katharzis. Zugyin küzködik; az ideák, melyek betöltik, életet lehelnek belé és most már látjuk benne az embert is, aki feláldozza, fel tudja magát áldozni egy az életnél is erősebb erőnek. Bukása felemelkedés.

A könyvet, melyet Oroszországban az új éra legjelentékenyebb megnyilatkozásának tartanak, Katona Fedor fordította magyarra.

A Monde (Henri Barbusse lapja) ezzel a könyvvel indította meg magyar nyelvű kiadványait, melyeket a Párisban élő kiváló magyar esztétikus és műfordító: Bölöni György rendez sajtó alá.