Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 11. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · NÉMET IRODALOM

Turóczi József: A MAI NÉMET IFJÚSÁG REGÉNYE
(Otto Zarek: Begierde. Roman einer Weltstadtjugend. P, Zsolnay. Berlin, Wien, Leipzig. 1930)

A mai német ifjúság, vagy helyesebben és pontosabban: a berlini német ifjúság regénye. A legfeltünőbb benne hogy elejétől végig politika- és szociológia-mentes. A háborúra, forradalmakra is csak egy-két emlék, véletlen célzás, ittfelejtett gesztus utal: hatásuk felszívódott a szervezetbe; örökölt s nem szerzett betegség. Alig hallani róluk, csak a vérkeringés új, törvénytelen törvénye és üteme mutatja hogy itt jártak, romboltak, kiirtottak egy sereg erkölcsi fenntartást és csökevényt. Az irodalomnak, művészetnek úgyszólván semmi vagy csak véletlen szerepe. Polgári foglalkozás, hivatás mellékes velejárója az életnek. Az emberek kívül állanak az időszerűség és térbeliség kategóriáin. Csak egy fontos dolog van a világon: az erosztól megszállott test, amely nem kér politikai utópiákból, politikai programmokból, sem horogkeresztből, sem Reichsbannerből, sem nem radikális, sem nem reakciós. Csak egyet követel: a feltétlen kielégüléshez való jogát. Örökös készenlétben áll. Ahol megszólal, ott másnak nincs szava. Mindent kisajátít s mindent pótol. Ha érvényesülni akar, nem ismer féket, mértéket, lelkiismeretet, nemeket, rokont, barátot, ellenséget. Áthidal minden osztályellentétet, törvényesít minden perverzitást. Betegség és egészség is egyben. Nincs az a bűn, szenny, gyalázat és megalázkodás, amelyet ne vállalna magára. Cél és tárgy híján önmaga ellen fordul.

Ennek az erótikus láznak hordozója csupa fiatal ember: berlini diákok és diáklányok, egy boxbajnok, egy színész, egy volt matróz, egy soffőr, egy prostituált nő, homoszexuális orosz emigránsok, aztán egy csomó statiszta: a felnőttek, szülők, akik értetlenül s messziről nézik ezt a sarkaiból, értelméből kiforgatott világot. Folyton jönnek-mennek, találkoznak, kielégülnek, vagy kielégületlenül távoznak. A reális háttérből nem látni egyebet, csak egy találkahelyet, egy lebujt, bárokat, egy-egy utcarészletet, egy-két magánlakást, egy-két tájképet. A város, a természet is az erotika szolgálatában áll. Az erosznak csak egy komoly ellenfele és vetélytársa van: a szellem. Ez néha védekezni próbál, sőt az is megesik, hogy ellentámadásba megy át. A regény cselekménye a támadások s ellentámadások hosszú sorának, egy dinamikával telített állóharcnak az elemzése. Stratégiailag két jelentékenyebb alakja van: egy bankár lánya, Lilian van Embden, s egy fiatal esztétikus, Stafan Gadmer. Szeretik egymást (ez az egyetlen szerelem a regényben, amelyben van valami a hagyományos, romantikus szerelemből, s ez is milyen polgárellenes!), találkoznak, okoskodnak, gyötrődnek; a lány testi-érzéki felelőtlensége s a fiú erkölcsi-szellemi felelősségérzete között nincs egyezmény. Lilian olyan nagyot s mélyet bukik, hogy teljesen közömbös vajjon férjhez megy-e orvostanhallgató szeretőjéhez, vagy folytatja-e eddigi életét. Gadmer belebetegszik a küzdelembe, de aztán meggyógyul, elhagyja Berlint, Svájcba menekül s bizonyára kitünő tudós lesz belőle.

Zarek maga is fiatal ember, harminckétéves. Regénye aránytalan, félszeg, rikító, mint egész nemzedéke, mint ez a beteg, gyógyulásra képtelen, megváltatlan világ, amelynek kifejezője.