Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 10. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM

Kárpáti Aurél: KATONA-EMLÉKKÖNYV

A kecskeméti Katona József Kör a költő halálának századik évfordulójára Emlékkönyv-et adott ki, a Kör alelnöke, Hajnóczy Iván dr. szerkesztésében. Ez a nyolcíves kötet - a Szentháromság-temetőben felállított új síremlékkel s a Városi Múzeumban berendezett Katona-szobával együtt - maradandó emléke marad a mult hónap végén lezajlott kecskeméti centennáris ünnepségnek.

A könyv szerkesztője értékes, komoly munkát végzett, amiről már az Emlékkönyv tartalmának futólagos áttekintése is meggyőzi az olvasót. A kötet első cikke: Katona-emlékek Kecskeméten, pontos leltárát adja a költőre vagy családjára tartozó tárgyi és kéziratos emlékeknek. Az előbbiek között van Katona állítólag egykorú mellképe s eredeti, első sírköve, míg az utóbbiak sorában a Miletz- és Hornyik-féle gyüjtemény, a Katonáékkal rokon Geday-család iratai és a városi levéltár anyaga foglalnak helyet. Mindezt ma már a Katona-szoba ereklyéi között őrzik. A következő közlemény először publikálja Katona József kéziratos vadásznaplóját, vagyis «A' Vacsi Vadászi Társaság csötörtökölhetetlen Protocollumát», amelyet a «Társaság Notáriussa 1824-ben, a Vadászi Társaság' tudja a Guta hányadik esztendejében szedett össze a Hihetetlen Forrásokból.» Ez a kuriális-humorú, vidéki zamatú, de erőteljes nyelven írott, tréfás jegyzőkönyv-sorozat a hajdani főfiskális komor kedvének ritka felvillanásairól tesz hiteles tanubizonyságot. Íme, mutatóul belőle a kezdet pár sora: «Mikor a természet, (ez a télen bizonyossan csípős Anya) a legéslegelső Vajudásán által esni, s az Okost az Oktalannal, a Vadat a Szelíddel, a Szőröst a Tollassal és a vízben-élőt a száraztorkúval ugyan azon egy hasból ki szülni méltóztatott, még akkor a Kutya a Matskával, az Elefánt az Egérrel, a Tyúk a Rókával, s a Szamár az Emberrel egy Testvér lévén, a szegény ember (mint Vakarts) hátul maradt; s midőn mindenek jól élve nézték a Napot tsak neki kellett a csetstől elrugattatni. Ott fetrengett a tövissek és kórók között, 's majd egy negédes Nyúl ütötte el lábáról, majd pedig valamelly Fogoly pottyantotta a fejére azt, a mit a Matska el szokott takarni. Ez késztette Tubálkáint arra, hogy nyilat kovátsoljon legelsőbb is, ez Jubált, hogy a Vadász kürtöt feltalálja. Bolondság ennek ellenében Tanukat keresni, midőn már Káint is vad képébe lőtte agyon Lámek!...» A napló különben rendre felsorolja a nevezetes vadászkompánia tagjait és hőstetteit, az évadonkint elejtett vadak számával együtt. Önmagáról így emlékezik meg benne Katona: «Sőt még az is megtörtént, hagy Nyulat lőtt a Vadászi Társaságnak megjózanodott Tarisznyájú Notáriussa.» A vadásznaplón kívül Hajnóczy közli Katona 1822. évi felirat-tervezetét is, Koháry Ferenc herceghez, Kecskemét földesurához, amely feliratban «a Ketskeméti népek, nem szenvedhetvén már tovább a «Magasságos Hertzeg» helybéli Előljáróságának »tetemes visszaéléseit, rossz gazdálkodásait, számtalan sok hibáit», sérelmeik orvoslását kérik. Mintha a Tiborcok kései panasza csendülne ki ebből a keserű appellációból...

A kötet további részében Katona első életrajzát (megjelent 1840-ben, a Társalkodó-ban, Csányi János tollából), a Bánk bán első, részletes bírálatát (megjelent az Életképek 1845. kötetében, írta Sebeshelyi Gábor, alias Gyurmán Adolf), továbbá Marton Sándor hosszabb tanulmányát Katona József költői öntudatosságáról és Bartucz Lajos dr. kimerítő antropológiai jelentését a költő földi maradványainak legutóbb megejtett exhumálásáról találjuk. De az Emlékkönyv legértékesebb része az a húszoldalas, gondos bibliográfia, amely ötszáz adatát szedi jegyzékbe Katona műveinek, fordításainak, a Bánk bán idegennyelvű kiadásainak s a rávonatkozó egész magyar irodalomnak, 1821-től napjainkig. Minden jelentősebb könyv, értekezés, méltatás és ujságcikk címe, dátuma, szerzője föllelhető ebben a becses gyűjteményben, amelyet a városi könyvtár jegyzéke alapján Hajnóczy Iván állított össze, lelkes fáradhatatlansággal és szakszerűséggel (Pár év előtt ugyancsak ő adott ki egy érdekes, ám, sajnos, kevéssé ismert és méltányolt kötetecskét Katona József Kecskeméten címmel.) Az Emlékkönyvet néhai Liszka Béla kultúrtörténeti visszapillantása zárja be, - a kecskeméti színház és színészet multjára, - amelyet szintén a kötet szerkesztője egészített ki újabb adatokkal.

Katona legrégibb képmásának és koponyájának reprodukciója teszi teljessé az érdemes munkát, méltó betetőzését annak a körültekintő gondosságnak és kitünő rendezésnek, amellyel a kecskemétiek a centennáriumot olyan emlékezetes ünneppé avatták.