Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 8. szám
vándor köpenyemet, hova hangos dallal
érkeztem: undorral fordulok meg s futok
az ismerős völgyből -
más részét mutatva felétek, sietek
már sikos avaron, jeges patak-ágyban, - arcom se lássátok!
mint zsugori rejtem, lopom tova magam
és szívem nemtelen
kéjben hánytorog, hogy emlék se maradjon
utánnam egy hang se! tünjek el örökre
és dalom is vélem, - dalom foszlányai
e csillogó ökörnyálakhoz hasonlón, -
ajkamon a dallal megindultam: mintha
minden dombbal egy-egy derengő századot
léphettem volna át, pihegve siettem,
mint valami sürgős boldog üzenettel -
Így akadtam rátok.
verjetek arcomba fagyos cserje-ágak, szítsátok szégyenem -
ó a szabadságról fogtam dalba én itt!
Tekints le majd reám magasságaidból,
nézz le tiszta legű csúcsaidról reám
te boldog jövendő, akihez indultam!
lássad botlásomat, majd menekülésem -
segítve e csúszós úton, tekints reám,
mutass egy kicsi fényt, hogy kedvem se legyen
visszanézni többé...