Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 8. szám

ILLYÉS GYULA: AZ ÉLET FORDULÓJÁN
(Második konceptus)

Ó ti szolgák! szolgák, - szememig emelem
vándor köpenyemet, hova hangos dallal
érkeztem: undorral fordulok meg s futok
az ismerős völgyből -

Hátam és a hegyre görnyedő alakom
más részét mutatva felétek, sietek
már sikos avaron, jeges patak-ágyban, - arcom se lássátok!
mint zsugori rejtem, lopom tova magam
és szívem nemtelen
kéjben hánytorog, hogy emlék se maradjon
utánnam egy hang se! tünjek el örökre
és dalom is vélem, - dalom foszlányai
e csillogó ökörnyálakhoz hasonlón, -

Alacsony sorból jöttem én; ahogyan
ajkamon a dallal megindultam: mintha
minden dombbal egy-egy derengő századot
léphettem volna át, pihegve siettem,
mint valami sürgős boldog üzenettel -
Így akadtam rátok.

Ami még keblemet feszíted, nemes tüz, már futásom segítsd!
verjetek arcomba fagyos cserje-ágak, szítsátok szégyenem -
ó a szabadságról fogtam dalba én itt!

Szóltam s elnémultam s eltakartam arcom.
Tekints le majd reám magasságaidból,
nézz le tiszta legű csúcsaidról reám
te boldog jövendő, akihez indultam!
lássad botlásomat, majd menekülésem -

aki felé megyek, térdemet kezemmel
segítve e csúszós úton, tekints reám,
mutass egy kicsi fényt, hogy kedvem se legyen
visszanézni többé...