Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 2. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Regény és novella

Török Sophie: FEHÉR TORONY
Dénes Gizella regénye - Szent István Társulat

Hangos szavak, hangos színek és hangos igények nélkül alkotott kis könyv ez, de a jószándékú amatőrmunkák jeltelen tömegéből mégis kiemeli az elbeszélés sajátos tiszta szép nyugalma. Hangjának ez az érett, kiegyensúlyozott nyugalmassága vérbeli epikus tehetségre vall, - bár az egész könyv kissé halvány ahhoz, hogy magasabb klasszisba merjük sorozni. De derék munka, egy őszinte, vallásos léleknek bizonnyal legmélyebb élménye zárult e betűkbe.

A történet első személyben mondja el egy eldugott kis falu papjának életét. Külön érdekesség az, hogy katolikus papról van szó. Református papok életéhez több író nyúlt már nálunk, de katolikus papról szóló magyar regényt alig ismerünk. Pedig milyen gazdag és különös világ ez, mennyi harc, bánat és béke!

A Fehér torony külső eseményei eléggé mindennaposak, finoman rajzolt, de nem sok invenciójú, sokszor banális mese; belülről mégis igaz líra és élmény. Hősét nyugalmas aprólékossággal elmondott érzései és gondolatai eleven s lélektanilag pontos alakká rajzolják s többször fordítunk tűnődve vissza a könyv fejéhez: vajjon tényleg nő írta-e ezeket a lapokat s nem valami kedves, lelkes, fiatal papnövendék?

Nem lehet elmondani e műről, hogy nincs egy fölösleges szava, sem azt, hogy egyéni stílusa, vagy tudatos művészi koncepciója volna. De gondolatai vannak, amik megállítják az olvasót. Azt mondja, a falusi ember már rászületik a hitre: abban a percben, ahogy az életét biztosító búzamagot beveti a földbe, már alázatos szolgája lett Isten akaratának. S másutt: a pap mindent Istennek áldoz, ifjúságot, szerelmet, családot, gyermeket, a pap a legmagányosabb lény e földön, s cserébe mindezért csodálatos hatalmat kap: megáldhatja az embereket. S a szép bűnös leánynak, aki éjszaka ront be a pap házába izgatott és kacér gyónásával, egy rövid mondattal felel ez a naivul bölcs és hősen alázatos pap, s ezzel gordiusi csomóként oldja meg a helyzetet, s csillapítja le a kényes hullámokat: «Tanuljon meg sírni és ne higyjen a bűnben».