Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 1. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Vers

Németh László: ÖRÖM
Berda József versei - Genius

Harminc rövid vers s az ízetlen gyümölcsben tagadhatatlan lírai mag; a zengéstelen sorok mögött egy költőféle ember légvétele «Legboldogabb e földön, ki sokat nevet, keveset panaszkodik, mert ez illik jól az egyszerű tót gyereknek, ki babon és krumplin hízlalta magát bátor cselekedetre»: így foglalja össze Berda József a filozófiáját. Versnek próza, de képnek kép! Rajta minden vonás, amit a Berda-arcon jellegzetesnek tartunk. A száj körül ott a panaszt takaró nevetés, amely olyan önvigasztaló lelkendezéssel siet Isten, tavasz, «gyerekek és kacsák» elé s a zavaros szemben ott a tót gyerek alázata, aki tudja, hogy neki jó képet kell vágnia a teremtéshez, ha két lelkendezés közé oda is lopja «krumpli és bab» ránehezedő szelíd fátumát. Amit ő bátor cselekedetnek nevez: a csavargó költő szabad szíve s amit mi bátorságnak érzünk benne: az a szomorú szerénység, amellyel magáról beszél. Hol a magyar költő, aki «kicsiny költő»-nek becézte magát? S igen: ez itt egy kicsiny kósza költő, aki ha álmában verebet ölt, reggel a «szíve oldalán» ébred, könnycseppel a szemén.

Mennyi ideje, hogy József Attila csavargó-lírájával foglalkoztunk? S íme, egy tótszemű József Attila! Őszintébb csavargó, de szelídebb legény. Több benne a franciskánus-vér s lanyhább az akasztófahumor. Igénytelenebb velünk szemben, de haj, igénytelenebb a verssel szemben is. Harminc vers és valamennyi szabad; úgy szabad, ahogy egy szuszra kimondott mondatai szabadok. Hol összefogja az az «egy szusz» a verset, hol elpottyant valamit belőle. Ha zenei, Isten kegyelméből az; a költő verskultúrája nem sokat segít az Istennek. A versnek valamiféle nehézség ellenében kell kifakadnia; ez a lebírt nehézség a vers vitalitása. A mi költőnk azonban szerény és szerencsésen rátalál a közeg legkisebb ellenállású helyére, amelyen az «egyszerű tót gyerek» versei is átszivároghatnak. Sem a sorok következetes ritmusa, sem a kompozíció szigora, sem az egyes sorok domborműszerű kiképzése: mi áll hát jót ezért a versért, azon az «egy szusz»-on kívül, amelyről már kritikánk elején is elismertük, hogy egy költő-féle ember légvétele.

Rokonszenves gesztusú, de nagyon is igénytelen költő bontakozik ki ebből a kötetből. Az olyasféle aprócseprő verssel szemben, mint az övé, csak egy követelésünk lehet: hogy tökéletes legyen. De hol vannak ezek a versek a tökéletességtől?