Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 20. szám · / · KOVÁCS MÁRIA: APÁM CIGÁNYLELKE

KOVÁCS MÁRIA: APÁM CIGÁNYLELKE
2.

Ki jár ott? Ő vagy én?... Ha megtép a rettegés
hét halálos éjszakája jő fölém
és utolsó elhagyatott kiáltásait hallom
és értem: a jussom.

S ha kiváncsi volt két ifjú lobbanó szemem
ma látnom kell, mint ama téli hajnalon:
alvadt vércsík sárga fogain és szürke szájszögletén
karomra fordul holt feje - már nem néz rám, pedig
egy tévedt sugár még gyöngén szemébe fut, képzelem.

Téli hajnalon
a tükör mélyén felködlő arca az arcom
de gyürt mosolyomat nem viszonozza sohasem
és ebben rejtezik valami szörnyű valóság, tudom.
Ám ki hinne ilyet? - gyáva kézzel ha pirosra vonnám
elfakuló ajkam, hogy hasonlatosságát letagadjam, -
látnom kell ott szemközt, hogy
alvadt vércsíkban fut le ajkam szögletén a karmin.

Olyankor senkise szól hozzám.
Nevüket hiába kiáltom.

És most -
mig a sorok élő szálain
riadtan fut a tollam
- régi betűire ráismerek.