Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 15. szám

SÁGI MÁRTA: A LETAGADOTTSÁG VERMÉBEN

A letagadottság vermében
a valótlanság elferdült sarki éjszakájában
élünk egymással, halványan, alig -
tagjainkon s nyelvünkön
a kezdet dermedt kötelékei
s köröttünk, e
világon-semmin tul nyiló
uj világban
sötét az égbolt s a föld, szük,
öröksötét, fagyos és kezdeti,
mintha egy nagyon fáradt, nagyon erőtlen
buskomor Istaen teremtette volna
a Szó
közepén félbeakadván -
Kedves, Kedves - oh a Reménytelen Vágy
A mi szomoru Atyánk: hivott -
s a valóság sápadt visszájakép
összefonódva
ujból kiütköztünk
az ős Semmi irdatalan tömb jegéből -
oh Neki, aki felettünk zokog
alacsony, puszta, szegényes egében,
Neki ölelkezünk: a sivatag Nemben
két gyenge, hü vigaszos Igen, mely
egymásra felel, egymásra felel.