Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 15. szám

SÁGI MÁRTA: LAKÁS

Csukott szobáink
lassan usznak lefelé a párás
őszben - csend - a tünődő butorok:
bárkánk begyüjtött állatai
sunyin hunyják szép fejüket
kezünk alá -

merevek, mint a katonák, lesben,
(oh, Maradás katonái!) hallgató torkuk
jajgatás pengéjét fogó kardhüvely -
ne mozdulj! ők
velünk mozdulnak
padló rendül, képek sikoltva
lehullnak, szőnyegek felkelnek és megindulnak - roham!
kiröppent hangjuk
meztelenül fájja, markolatig:
emlékezzetek! - jaj
ne mozduljunk, Kedves.

Csendben,
rettenes fegyverben, némán virraszt
kettők körül a palotaőrség:
az Asztal és az Ágy -
s mi
földre rejtvén éhes szemeinket, mikben
szeles csillagos országutak futnak
reszketve járunk
szobáról szobára.