Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 13. szám · / · Komlós Aladár: Az igazság a népiesség körül

Komlós Aladár: Az igazság a népiesség körül
1.

Ideges emberek, ha a népiesség sárkányának többször levágott s a háború után ismét kinőtt feje kerül szóba, azonnal árvalányhajas komédiát, Hazaffy Veray Jánost s más hasonlókat emlegetnek. De így nem érthetjük meg egymást s a dolog aligha is lehet ilyen egyszerű. A népiesség nem érhetett volna el akkora jelentőséget a magyar irodalmi életben, ha sikerének nem lettek volna jó történelmi és művészi alapjai. S mégis csak kell hogy legyen valami különös ekörül a magyar népiesség körül, ha azt látjuk, hogy míg a nyugati irodalmakban a «Volkspoesie» alig páréves divatot tudott csak teremteni, nálunk másfélszázadon át foglalkoztatja az embereket, rányomja bélyegét legjobbjainkra és állítólag - majd meglátjuk, mennyire jogos ez az állítás - a népiesség szelleme uralkodik költészetünk legnemzetibb félszázada alatt, a 19. század egész második felében. Igen, a népiesség centrális kérdése a magyar irodalomnak, s Horváth János, aki «A magyar népiesség története Faluditól Petőfiig» címen értékes könyvet írt, igazán hézagpótló munkába fogott bele, ha nem is pótolta a hézagot, miután nem annyira a népiesség, mint inkább a népdalok, sőt gyakran egyedül a népdal-versformák hódításának történetét írta meg csupán... A történelmi materializmus is, mintha a népiesség jogait igazolná. Oly nemzeteknél, amelyek törzse földmívelést űz, mindenütt nagy a népi kultúra fontossága; nemcsak nálunk: az oroszoknál s a délszlávoknál is. A magyar nyelv is a parasztság körében legszínesebb és leggazdagabb, s elmondhatni, hogy nem tud igazán jól magyarul, aki nem tud népiesen magyarul. Tessék megfigyelni: azok az íróink, akiket, mint Zrinyit, Keményt, Madáchot, kisebb koncepcióju kartársaik olykor háttérbe szorítottak, többé-kevésbbé mindig azért húzták a rövidebbet, mert kevésbbé voltak urai a népies nyelvnek, ritmusnak, elbeszélni és formulázni tudásnak, mint diadalmas vetélytársaik. Hiába, tudomásul kell vennünk: akinek agysejtjeiben nem élnek azok a szólások és fordulatok, amelyeket a föld népe alkotott, az a magyar író csak íznélküli lombik-nyelven beszélhet.

Mi az oka, hogy a népiesség szerénytelen mai viselkedése mégis oly sokunkat tesz idegessé?