Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 13. szám · / · Puskás Lajos
KÉT KŐMIVES
ELSŐ KŐMIVES
Láttad-é? mint rémes orca
Ugy meredt ránk az a tüzszem
Ott a sziklaodvak mélyén!
Poklok szeme...
MÁSODIK KŐMIVES:
Tegnap éjjel
Falomláskor égigérő
Nagy pokoltüz harsogott fel
Az eget véresre-marta.
HARMADIK KŐMIVES
Jaj nekünk!
MÁSODIK KŐMIVES:
Jaj estve lesz már
S a fal ujra csak megomlik
Virradatra!
HARMADIK KŐMIVES:
Éjten-éjjel
Indul a föld mind-körösleg,
Merre fallal felsértettük
Tüzzel vérzik, nyög, veszékel,
Szivünket, velőnket tépi...!
MIND:
Jaj nekünk!
NEGYEDIK KŐMIVES:
Kezünk kivérzik
Sziveinket láz emészti
Honnülő feleségünkért,
Gyermekünkért.
HARMADIK KŐMIVES:
És a fal csak egyre omlik.
MIND:
Mind-holtig munkát nem állunk.
NEGYEDIK KŐMIVES:
Envérünkben itt fagyjunk meg
Dévavárnál?
HARMADIK KŐMIVES:
Minek szegjük
Homlokunkat Isten ellen?
MIND
Bosszút veszen! Bosszút veszen!
ELSŐ KŐMIVES:
Jaj nekünk!
HARMADIK KŐMIVES:
Sebes-sietve
Jő mi nagy lakoltatásunk
Szálig elveszünk...
MÁSODIK KŐMIVES:
Veresszin
Lángot vet a föld magából
Minden éjjel!
NEGYEDIK KŐMIVES:
Kelemen is, első mives
Egyre, mind-váltig csak igér
Hazatérést, drága árat...
MIND:
Mind-holtig munkát nem állunk!
Hazatérünk! Hazatérünk!
KELEMEN
NEGYEDIK KŐMIVES
Hallod-é te első-mives
Hazatérünk virradattal
Jó hajnalban indulunk es.
KELEMEN
Már mi-okon, hogy mennétek,
Dévavárát itt hagynátok
Épitetlen?
KŐMIVESEK
Hazatérünk!
Mit minékünk Dévavára,
Nagy-merész Isten-kisértés,
Ördög míve Isten ellen?
Hazatérünk!
KELEMEN
Héj no mivesek! Ki látta
Férfiakat gyermekmódra
Ösztökélni munka mellé?
Azt miveljem véletek?
KŐMIVESEK:
Mást mívelj! Bocsáss haza!
Harmadhava itt időzünk
Semmire-jutánk a munkán!
Elmegyünk! Megyünk haza!
KELEMEN
Héj no! bolondot beszéltek
Elmennétek, megbánnátok,
Mert a várat felépitem
Kelemen, legelső mives,
Csudamives - jól tudjátok -
Egymagam is megépitem,
Magam nyerem drága árát
Aranyat ezüstöt.
ÖREG KŐMIVES
Bizony magad nyerjed, magad is élj véle...
Nézzed: legnyúgoszik világló szép nap
S megint jő az omlás...
HARMADIK KŐMIVES
Minden poklok tüze várad falát tépi,
Égeti, szaggatja...!
KELEMEN
Égesse, szaggassa! Mégis csak felrakom
Váramat építem egekig-érőnek...
KŐMIVESEK:
Isten-kisértőnek!
KELEMEN:
Annak is!
Király parancsára, magamnak kedvére,
Erdély óltalmára...
KŐMIVESEK
Kincses szép Erdélynek...
HARMADIK KŐMIVES
Kinjában körösleg felszakad a szikla,
Láng csorog belőle...
KELEMEN
Fényesebb a lángnál mivel hazatérünk,
Melyikünk-melyikünk félvéka ezüsttel
Félvéka arannyal,
Vérnél is véresebb, tüznél is tüzesebb...
ÖREG KŐMIVES
Vérnél is véresebb, tüznél is tüzesebb
Aranyat ezüstöt, lángnál lángolóbbat
Soha el nem nyerjük!
Megomlik a várfal, ma is csak megomlik
Csak haza kell térnünk ára-elnyeretlen.
KŐMIVESEK:
Hazatérünk! Hazatérünk!
ELSŐ KŐMIVES:
Még tovább itt bajlakodjunk,
Isten ellen harcra keljünk
Bosszuját vonják fejünkre?
NEGYEDIK KŐMIVES:
Nem tovább! Hisz várnak otthon.
ÖREG KŐMIVES:
Kit jegyes vár, kit meg asszony.
Mást meg gyermek...
KŐMIVESÉK:
Hazatérünk!
KELEMEN
Tizenegy kőmives, jó mives társaim!
Szómat hallgassátok, erős törvény szava...
KŐMIVESEK:
Nem hallgatjuk, elsőmives!
Hazatérés! Ez a törvény!
KELEMEN:
Erős törvény szavát szólom,
Kőmivesek!
Mindeneken ur a törvény!
KŐMIVESEK:
Hazatérünk!
Nincsen törvény Isten ellen,
Nincs király törvénye!
Botor munkát Te vállaltál
Járjad végig egymagad!
KELEMEN:
Nincsen törvény Isten ellen
Nincs király törvénye
Kőmivesek! első mives
Kelemen szól
Parancsolton-parancsolja:
- Ez törvény, ti is tudjátok -
Megtartsátok!
KŐMIVESEK
Mely törvényt ugyan?
KELEMEN
Régi kutfejeken, kőre rovásolva
Olvaston-olvastam
Apám ugy oktatott mi mivességünkre:
- Ti is ez törvényt tudjátok -
«Ha-ki kőmivesnek asszonyfelesége
Leges-első jő ki urát megláthatni,
Vére megontassék... kő közé rakassék!»
KŐMIVESEK:
Nem!
KELEMEN:
De úgy!
KŐMIVESEK:
Mi hazatérünk!
Kincsért életet nem ontunk
Hitvesünknek drága vérét.
KELEMEN:
Déva falát megállitjuk
Törvény szerint.
HARMADIK KŐMIVES
Kelemen! Te! Első-mives!
Nagy-gonosz!
KŐMIVESEK:
Isten kisértő!
HARMADIK KŐMIVES:
Hitves-vérnek drága árán
Vérdijad magadnak vijad.
Ördög míve Isten ellen?
KŐMIVESEK:
Magas nyerjed Déva várát
Vétked árán!
KELEMEN:
Törvény árán!
HARMADIK KŐMIVES
Égi mátka cselvetője!
Hitves-rabló! Fél-halott!
KELEMEN
Te!
HARMADIK KŐMIVES:
Nagy-gonosz!
KELEMEN
Erős úgyé?
De mindenen úr a törvény!
Felettem is. Bennem vagyon.
Holtomból azért ocsúdtam,
Hogy ez várat megépitsem.
Törvény szerint.
Erős azért vagyok.
Törvény:
«Ha ki kőmivesnek asszonyfelesége
Leges-első jő ki urát-megláthatni
Vére megontassék.»
Bátor
Urodalma engem verjen
Fejem eléhajtom, Törvény.
KELEMEN:
Mindeneken úr a törvény.
NEGYEDIK KŐMIVES:
Vigyázz Kelemen, itélet
Itéletideje lészen
Hogyha jőne magadé...
Te asszonyod
Isten itéletet tészen.
KŐMIVESEK:
Még jöhet. Vigyázz Kelemen!
KELEMEN:
Én vigyázzak? Félek én?
Hogyha jőne magamé is
Asszonyom?...
KŐMIVESEK:
Még ma jöhet! Még jöhet ma.
Melyikőnké?
Itélet-ideje vagyon,
Isten igaz törvényt tészen!
KELEMEN:
Megvigyázom, megtekintem
Hogyha jőne?!...
Jő! Halljátok?
KŐMIVESEK:
Valaki jő!
KELEMEN
Valaki jő!
Halljátok-e? Hintó gördül
Éjszakai messzi úton,
Acélpatkók szikrát-vetnek,
Vágtáslovak prüszkölése
Idehallik!
Patkóverés! Halljátok-é?
KŐMIVESEK
Isten! forditsd el fejemről
A Te nagy kezed-verését.
Most ez egyszer...
KELEMEN:
Asszony jő! fehér hiv asszony
Édes-urát megláthatni...
KŐMIVESEK:
Mind a lovak pusztúljanak
Lábát mind a négy letörje!
Én asszonyom
Csak soha ide ne érjen!
Hintóm pozdorjára hulljon,
Négy kereke szakát vessen,
Tüzes zápor útját-szegje;
Tálám visszatérik...
KELEMEN:
Nem tér! jő sebes rohanvást
Mindjárt itt leszen közöttünk
Halljátok? megállt a hintó
A hegytövön.
KŐMIVESEK
Isten! Isten!
KELEMEN:
Itt maradjatok! egyesség,
Mives törvény ugy akarja:
Vérét hogy falunkba-ontsuk
Dévavárát ugy épitsük
Egekig érőnek...
KŐMIVESEK
Kelemen! legelső mives!
Nem!
KELEMEN:
De úgy! hajnalra kelve
Már falunkat épithetjük!
Soha meg nem omlik. Érte
Nyerjük drága, nagy-nagy árát
Aranyat ezüstöt.
Asszonyfeleségeinknek
Tizenegyen kőmivesek
Lába elé kincset ontunk
Nagy szerelmet, égig-érőt,
Szivük hogy nekünk repessen
Kincset elnyert miveseknek...
Eget vija nagy szerelmünk
Ő hites szerelmekért...
JÚLIA
Adjon Isten néktek tizenkét kőmives!
Kelemen! szerelmes uram!
Sok nehéz órán repestem
Te-orcádnak utána...
Azt hivém már meg nem látom
Többet soha...
KELEMEN
Ide ugyan minek jövél
Szerelmes asszonyom?
Júlia szerelmes virág!
JÚLIA:
Nagy nehéz álom megejtett:
Dévavára udvarában
Láttalak, sötét falak közt,
Kövek közül omló vérben
Kelemen! Szerelmes uram!
KŐMIVESEK
Kövek közül omló vérben!
JÚLIA:
Júliádért asszonyodért
Kiáltottál fuldokolva...
Jaj mely álom is vala...
KELEMEN:
Én asszonyom, minek jövél?
JÚLIA
Vaj ugyan mi dolog tizenkét kőmives
Ihol csak megjöttem, Kelemenhez jöttem,
Szerelmes uramhoz, ezen mit csudáltok?
Kelemen! kiért zudítám
Árva én szegény fejemre
Isten nagy-kemény haragját...
KŐMIVESEK:
Annak esteledék éje
Mára. Itélésed lészen
Júlia szerelmes virág...
MENNYEI SEREGEK:
KELEMEN:
Itélésed vagyon! Itélésem vagyon
Szerelmes asszonyom! Júlia szép virág!
Mivel szerettelek...
JÚLIA:
Mivel szerettelek!
KELEMEN:
Mivel szerettelek s hogy ne gyülölj érte...
JÚLIA:
Kelemen! nem gyülöltelek,
Csak még igy, ilyen repesve
Nem hitt hozzád a szerelmem
S féltem...
KELEMEN:
Azt hittem, hogy nem jősz
Csak Te nem jősz, hiszen gyülölsz...
JÚLIA:
Nem gyülöllek!
KELEMEN:
És
JÚLIA:
Kelemen szerelmes uram!
Tudom: lészen büntetésem
Nagy-nehéz lakoltatásom,
De nem félek immár...
Vaj mi ér még?...
KŐMIVESEK
Azt a törvényt
Egyességed tette köztünk
Kelemen, legelső mives,
A te urad...
JÚLIA:
Én uram!
KELEMEN
KŐMIVESEK:
Kinek asszonyfelesége
Leges-első jő ki hozzá
Hiv urához, hitveséhez:
Vére megontassék...!
JÚLIA
Jaj nekem! Kelemen! uram!
KELEMEN
Azért tettem, mert szeretlek.
Hogy ne gyűlölj...
Ver az Isten.
Engem érted, téged értem,
Törvényt szegtünk...
KELEMEN
Isten! Törvényt törsz törvénnyel!
Törvény: Júliát szeressem.
Törvény: Dévát megépitsem
Belém-vetett Te-törvényed!
Isten! Átkozott légy!
EGY KŐMIVES
A falat! Nézzétek! Áll!
KŐMIVESEK:
Áll a fal, mit ma épiténk
Szegd meg Isten szent törvényed utját!
JÚLIA:
Kelemen!
KELEMEN:
Júlia!
KŐMIVESEK:
Leomlott.
KELEMEN:
Isten nehéz haragja büntet.
Törvénye sújt. Akarata teljesüljön
Törvénye valóra váljék...
JÚLIA:
Legyen meg szent akarata,
Szent neve áldassék!
S mégis csak meg nem tagadlak
Szerelmes uram! megvallak
Holtomiglan előtte es.
Szivem alatt gyermekünk...
KELEMEN:
Jaj!
JÚLIA
Még csak meg sem is születék
S halálára megyen
Apródad kicsinyke fiam
Kelemenre hasonlatos...
Én szerelmes uramra...
Minden törvény most valósúl:
Már békével, csendességgel,
Ugy halok meg.
KELEMEN
Én szivemet bátor adjam
Te kezedbe,
Hulló vérem
Váltságodúl csak nem leszen
Istennek előtte...
JÚLIA:
Minden örvény most valósúl:
KELEMEN:
Jaj nekem!
JÚLIA:
Szeret az Isten
Én uram, hogy ugy szerettél,
Csudamalmot épitettél,
Értem haltál, feltámadtál
Ő akarta...
KELEMEN:
Júlia!
JÚLIA:
Minden törvény most valósúl,
Már felépül Dévavára
Erdélyország óltalmára
Nagy hired-nevedre...
KELEMEN
Isten!
KŐMIVESEK
Meg kell ezt a törvényt állnunk,
Isten úgy akarja!
KELEMEN:
Ugy akarja!
ÖREG KŐMIVES:
Szép gyengén megfogjuk,
Vére megontatván
Vessük bé a tüzbe.
ORZSA ASSZONY HANGJA:
Júliám, leányom! bizony csak elmentél
Csudahalott-látni!
JÚLIA HANGJA:
Anyám, Édesanyám!
A HEGY:
Ihol elindula tizenkét kőmives
Ugy megyen, ugy megyen Dévavára felé
Amit nappal raktak, leomlott estére,
Amit este raktak leomlott reggelre...
JÚLIA HANGJA:
Kelemen! Én uram!
Én is bizony csak elmentem
Csudahalott-látni...
A HEGY:
Kelemen kőmives azt a törvényt tette,
Kinek felesége hamarább jő ide,
Vére megontassék...
JÚLIA HANGJA:
Fogd bé kocsis a lovakot
Én uramhoz akaratom
Vagyon nékem mennem...