Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 10. szám · / · Szerelmes versek

Szerelmes versek
Goll Clairetől s Goll Ivántól [+] Fordította: Ignotus
Claire Ivánhoz

Ha melletted mék
Felpattannak a rózsák,
A világ minden fecskéje
Ide zarándokol szivembe,
Mely veres és nyitva,
Mint a Nôtre-Dame portáléja.
Nem tudom már, melyik világrészben vagyunk,
Noha itt is a gerániumok nemzetközi pirosa
Rezdül a pázsitokról
S az idő itt is
A villamoson megy el mellettünk.

Az autobus elé vetem magam,
Oly boldog vagyok -
De melyik visz az Elysiumba?

Tíz éve már hogy szeretsz,
Tíz esztendeje, tíz perce
S mindig, mindig először látlak,
Zsebed tele rózsával,
Pápaszemed mögött jövendő könyek,
Mint vitrin mögött a gyémántok -
Szivedben már dalaid
Annyi fülemilétől megzenésítve
S félszeg keztyűd alatt
A jövendő minden simogatása.

Tizedik éve már, hogy szeretsz,
Karkötő órámon megállt az idő...

Csak egyszer leszek még Hozzád hűtlen:
Fekete estipalástban
Egy idegen áll a kapu előtt
S veti óriás árnyékát
Innentől az Északi Sarkig...

Még szorongatják
Görcsbe kövült ujjaim
Utolsó bokrétádat,
S már megszöktet a fekete auto
Le, a halottak országába.
Gyíkok bujócskáznak
Búcsúcsokrod illatában,
Éjjeli lepkék pillegnek
Hajamnak vörös fénye körül,

Mibe az isteni fodrász
A mennyei bálra
Mohát tűz s örökzöldet fon
S repkényt, mely
Felindáll a csillagokig.

De Te, én új Orpheusom:
Ne kövess le az Alvilágba,
Várj csak rám minden este,
Mert a halál öleléséből is
Visszajár Hozzád halhatatlan szivem.

 

[+] Ezt a felsőségesen eleven két ömlését a többnyire csinált német s internacionális új versírásnak úgy adom itt, sietve s magam is mint közönsége álmélkodva rajta, ahogy fordítása tán húsz perc alatt mintegy magától szaladt ki ceruzám alól. Félig Énekek-Éneke, félig Nordsee-Cyklus, s egészen ők és ma. Ignotus.