Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 3. szám

Berda József: Meditáció

Mintha itt állnék magam előtt
s nem tudom miért? mégis
magam elé állok: nézd itt
senki sem tudja ki vagyok én. - -
Ó elsiketitő egyedülség!
jó volna tán megöregedni már...

Enni, inni s aludni, furcsa, hogy
e csúnya játékot mindennap
előlről kezdjed s beleöregedjél. -
Mit várod, ki segit rajtad?
Ugy van jól, ne szeressen senki...
Csak emberek között rohansz, lélek
a lelkek között és senki sem veszi
észre - elromlott jóság -,
hogy te is élsz, sirsz, nevetsz és
meghalsz oly egyszerűen, mint sok
egyszerű állat, kit Isten veled együtt
visszaszólit magához az égi mezőkre...